1993 óta március 22-én méltatjuk a víz világnapját, amelynek célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a mindenki számára elérhető tiszta víz fontosságára, a készletek végességére, veszélyeztetettségére. Vidékünk a világ szerencsésebb részén van. Ám itt is vannak problémák az életadó folyadék körül. Milyenek? – kérdezte a KISZó Oleg Kiszilt, a megyei vízgazdálkodási főosztály vezetőjét.
– Most épp azon kell izgulnunk, hogy megússzuk-e a tavaszt árvizek nélkül.
– Pillanatnyilag úgy néz ki, nem lesznek nagy problémák. Az olvadás elkezdődött, sok helyen már eltűnt a hó. A hegyeinkben azonban még jelentős tartalék van belőle. Ott a talaj is fagyott. Kiadós csapadék esetén nem sok vizet tudna elnyelni. Tehát nem mondhatom, hogy egyáltalán nincs mitől tartani. Már most is emelkedik a folyók vízszintje. Kisebb árhullám kezdődött a Tisza és mellékfolyói felső szakaszán. A Borzsán például mintegy másfél méteres. Igaz, ez még nem jelent veszélyt.
– Veszélyről beszél. Legutóbb úgy tájékoztatott, hogy a korábbi áradások idején 86 helyen sérültek a védművek, de nincs pénz a rendbehozatalukra. Javult-e a helyzet?
– Nem sokat tehetünk. Az biztos, hogy új gátakat az idén sem tudunk építeni. A legfrissebb felmérés szerint 200 millió hrivnyára volna szükség, hogy folytassuk az árvízvédelmi programot. Az állam azonban ennek csupán tíz százalékát különítette el Kárpátalja számára. A húszmillióból jó ha futja a legsúlyosabban megrongálódott gátszakaszok kijavítására.
– Az árvizektől eltekintve sem panaszkodhatunk a vízbőségre…
– Ez igaz is, meg nem is. Ha azt vesszük, hogy vidékünkön 9426 folyót, patakot, csermelyt tartunk számon, amelyek együttes hossza meghaladja a 19,7 ezer kilométert, és ebből vidékünk egy négyzetkilométerére 1700 méter jut, akkor valóban gazdagnak érezhetjük magunkat. És akkor még nem szóltam a tavainkról, víztározóinkról, amelyek vízkészlete mintegy 60,5 millió köbméter. Ám mindezek dacára rengeteg baj van az ivóvíz- ellátással. Ezt magyarázni sem kell, hisz majd mindenki naponta találkozik a problémával. És nemcsak az a gond, hogy sokszor hiába nyitjuk meg a csapokat. Sajnos a minőséggel sem állunk túl jól. Ungváron, Csapon és Munkácson is javítani kellene a szolgáltatáson.
– Állandóan visszatérő téma a víztisztító állomások leromlott állapota. E téren van-e előrelépés?
– Nincs. A derítőművek elavultak, alacsony hatásfokkal működnek. Van viszont egy állami vízhasználati nyilvántartás, amelynek keretében évi rendszerességgel ellenőrizzük a fogyasztókat ellátó vízgyűjtő rendszereket, vizsgáljuk a csapokból folyó H2O összetételét, minőségét, az élővizekbe kerülő szennyezőanyagok mennyiségét, és egyéb paramétereket. A felhasználók is kötelesek beküldeni statisztikai kimutatásukat, ami bekerül a számítógépes adtabázisba, s a szakembereink feldolgozzák azokat. Így legalább képet kapunk vizeink állapotáról.
Balogh Csaba
