Valla Miklós húsz éve űzi az ipart. Miklov még a kazettás időkben kezdte a szakmát. Kárpátalja szórakoztatóiparának egyik mozgatórugója. Szinte Ukrajna összes nagyvárosában zenélt, megjárta a legnagyobb klubokat. A top 20 ukrán disc jockeyk között tartották számon 2009-2011-ben a topdj.ua szerint.
Meggyőződése: áldozatok és kitartás kell a szakma műveléséhez. Több elismeréssel is büszkélkedhet, 2012-ben például az év legjobb külföldi lemezlovasának választották Magyarországon.
– Minek a hatására indultál el ezen az úton?
– Születésem óta kapcsolatban vagyok a zenével, mivel édesapám több mint 25 évig diszkózott… Én 15 évesen vágtam bele, vettem át tőle. A környék szórakozóhelyeit járva sikerült szert tennem némi hírnévre, majd jött a nagy lehetőség: 2002-ben megnyertem egy dj tehetségkutatót.
– Innentől kezdve nem volt megállás.
– Tizenhét évesen a legnagyobb kárpátaljai klub, a Sting rezidense lettem. Nagydobronyban több mint 13 évig voltam abban a pozícióban kisebb-nagyobb megszakításokkal, emellett én voltam a hely programszervezője (Art-Managere) is. Ezt követte a rengeteg produceri munka… Később meghívtak a megye legnagyobb fesztiváljának szervezői gárdájába is. 2009 nyarán összefutottam Dima Positive ukrán dj-vel, aki bevezetett az ország éjszakai klubjainak életébe. Egyik fellépésem alkalmával megismerkedtem egy üzletemberrel, akinek segítségével sikerült szerződést kötnöm a legnagyobb ukrajnai dj booking-irodával, amely
2009-2011 között Ukrajna-szerte, valamint Oroszországba, Lengyelországba és Belaruszba is szervezet számomra különböző eseményeket, ahol kamatoztathatom a tudásomat.
– A diszkózás mellett esküvői szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásod is van.
– Ez már 3 éve működik, korábban csak zenélni mentünk a lagzikba, és a hangosítást, a hangtechnika biztosítását vállaltuk. Viszont idővel újítottunk, nehézfüst és konfettishow, pirotechnika és teremvilágítás is beletartozik a repertoárunkba.
Egy barátommal és több helyi emberrel összefogva felfejlesztettük magunkat, és odáig jutottunk, hogy tavaly 225 esküvőn vettünk részt. Volt olyan szombatunk, amikor 11 esküvőn voltunk.
Ez nagyon nehéz, de a jól összehangolt csapatmunka meghozza az eredményt. Ismerjük egymást, a kollégákkal (vőfélyekkel, videósokkal, fotósokkal) barátok is vagyunk, ezért általában gördülékenyen megy a meló. Például már idén sincs üres szombatom és csütörtököm sem egészen november végéig…
– Nyáron pedig a fesztiválok…
– A tiszapéterfalvai Csárdaparkot több éve koordinálom, én szervezem oda a fellépőket. 2018-ban másodszor rendezték meg a KMKSZ ISZ ifjúsági rendezvényét, amin én feleltem a fesztiválhangulatért és a Magyarországról érkező fellépőkért. Hálás vagyok a belém fektetett bizalomért.
– Legemlékezetesebb fellépés?
– A legfrissebb talán a békéscsabai buli. Egy óriási csarnokban több mint kétezren voltak. Békéscsabán és környékén már ismernek minket, gyakran járunk oda. Tavaly ősszel is szerepeltünk egy nagyobb koncerten, és az idén is van meghívásunk. Jelenleg Orosházára és Miskolcra is készülünk.
– Húsz év telt el, nem untad meg?
– Nem, mivel folyamatosan új kihívásokkal találom szembe magam, és állandóan azon vagyok, hogy fejlődjek. A dj-szakmában most már egyszerű diszkósként nem lehet a porondon maradni. Különleges produkció kell mellé, vagy egyedi megjelenés, különleges zenei stílus stb. Két éve Félix Suszterrel, Ukrajna legjobb elektronikus hegedűművészével járok külföldre zenélni. Nagyszerűen egymásra hangolódtunk. A LED fényekkel világító ruhák irtó jól mutat a fesztiválokon és a klubokban. Félix nagy látványosság, bármilyen pózban tud hegedülni, abszolút hallása van, nagyon profi. Jól megy nekünk az improvizálás is, ha úgy adódik.
– Szerinted minek köszönhetően futottál be?
– Két dolog kellett ahhoz, hogy a pályán tudjak maradni: szerénység és kitartás. Sok mindent lenyeltem, alkalmazkodtam az emberekhez, hisz mindenkinek vannak bogarai. A kitartás mindenhez szükséges, nem szabad feladni akkor sem, amikor elfáradunk.
Régen más volt a helyzet, éjszakáztunk, a rádióból írtuk ki a zenéket. Hajnalban mentünk a piacra, és vártuk a frissen érkező kazettákat.
Gondosan átírtuk, hogy megmaradjon az eredeti. Állandóan készültünk, hogy minden este legyen valami új. Most gyorsabb az információáramlás, de fel kell kötni a gatyánkat, mert így nehezebb újat mutatni és megtalálni a jó irányt. Emlékszem, mi kezdtünk legelőször magyar bulikat szervezni az egyetemistáknak. A „szvitánokos” összejövetelekről mindenki hallott. Akkor is azon fáradoztunk, hogy összefogjuk a kárpátaljai magyar fiatalságot.
– Hogyan lehet rossz mixet összeállítani?
– Úgy, hogy ha nincs meg a harmónia. Fel kell építeni az egész estét. Aki csak találomra dob be pár muzsikát, az hamar kifullad. Azoknak, akik mellettem kezdték a diszkózást, ezt tanácsoltam. Én mindig figyelem az embereket, hogy milyen a hangulat, mert csak így lehet megnyerni a társaságot.
Ha úgy adódik, akár az utolsó 15-20 másodpercben is kicserélem a zenét.
– Milyen céljaid vannak?
– A legelső, hogy a Félixszel közös projektet még magasabb szintre fejlesszük. Szeretnék kiajánlókat küldeni Magyarországon túlra is, EU-s országokba. Erre sikerült már embereket találni, reméljük összejön. Szerintem minden diszkósnak az az álma, hogy kikerüljön a legnagyobb fesztiválokra… Mi is erre törekszünk!
Simon Rita
