A Nagydobronyi Falumúzeum 2012 augusztusától fogad látogatókat, de a gyűjtés még 2008-ban elkezdődött. Az alapcél a község múltjával kapcsolatos tárgyak megmentése volt. Mára már több mint 700 használati tárgy, fénykép, bútor, textília alkotja a gyűjteményt.
– Először a saját házunk táján néztünk körül. Aztán Hidi László, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének vezetője, Varga Sándor, a középiskola tanára is hozott különböző berendezési tárgyakat, például régi szekrényt. Amikor az iskolában és az óvodában tudomást szereztek a múzeumról, ők is bekapcsolódtak az értékmentésbe. Több eszköz úgy kerül hozzánk, hogy a házak felújítása során feleslegessé váltak, kidobták, mi pedig megmentettük őket – kezdi beszélgetésünket Kupás Gizella.
– Hogyan gyarapították a gyűjteményt?
– Sokan ajánlottak fel régiségeket. Egy-egy tárgyat bizonyos ellenszolgáltatás fejében sikerült megszerezni. Számos darabot a régiségkereskedők vásároltak fel, így jobbára olyan eszközök vannak itt, amit az emberek nem tudtak értékesíteni, vagy már nincs rá szükségük.
Olyan családok is vannak, melyek őrzik a felmenőiktől rájuk maradt értékeket és nem válnak meg tőlük, még pénzért sem – folytatja Gizike néni.
– Milyen jellegű a kollekció?
– Elsősorban használati tárgyak, soknak fa az alapanyagja, amiket az emberek még saját kezűleg készítettek. Ezenkívűl textíliák, többek között abroszok és kendők. Leginkább Nagydobrony múltjával kapcsolatos dolgokat állítottunk ki.
Egy bölcsőnk is van, ami ugyan más faluból került ide, de nagy valószínűséggel itt is olyat használtak.
Nemrég az iskolából is kaptunk egyet – veszi át a szót Kupás Barnabás, a múzeum vezetője.
– Kik látogatják a múzeumot?
– Minden falubeli a sajátjának érzi. Sokan a hazalátogatók közül is eljönnek hozzánk, de az iskolából, az óvodából és a líceumból is betérnek hozzánk kiránduló gyerekek. Néha külföldi csoportokat is fogadunk.
– Melyek a tárlat legrégebbi tárgyai?
– Vélhetőleg a neolit kerámiák, amelyet Horkay László nyugalmazott püspök talált a líceum lánykollégiumának építésekor 1997-ben.
Ez egy extrém példa, hiszen a legtöbb itt található eszköz 19. század végi, 20. század eleji. Kiemelném még a szövőszékeket, ezek több mint száz évesek – mondják Kupásék.
Bara Tünde
