Mire a kedves olvasó e sorokat böngészi, bizony a hátunk mögött van már a meleggel(?) megpakolt Sándor-József-Benedek, és ha minden igaz, nemcsak a meleget, de a magyar ember egyik legkedvesebb madarát, a gólyát is „meghozták”. Március 18-20-án ugyanis Kárpátaljára is megérkeztek a piros csőrű menyecskeszomorítók előőrsei. Ennek okán pedig nem lehet szó nélkül elmenni a gólyákkal kapcsolatos vadászati tévhitek mellett sem.
Elsőre mindjárt itt van a gólyamadár hasznosvad-pusztításának kérdése. E sorok írója bizony maga is tapasztalta, hogy egy aszályos nyáron a fiókát nevelő gólya gondolkodás nélkül agyonvágta az öklömnyi kisnyulat, hiszen etetnie kellett a fiókáit. Ugyanakkor mindez nem jelentheti azt, hogy a fehérgólya vadgazdálkodási kártevő lenne. „Kártétele” teljesen esetleges, amit a XX. század során több alkalommal elvégzett táplálékvizsgálatok is pontosan alátámasztanak. Szintén saját tapasztalat továbbá, hogy a gólya nyelőcsöve a gémfélékével ellentétben igen mérsékelten tágul.
Míg ugyanis egy szürkegém minden további nélkül le tud például nyelni egy félkilós keszeget vagy akár kétökölnyi vadrécefiókát is, a gólya számára már egy tenyérnyi veresszemű is meghaladja a lehetőségeket.
Ebből következik hát, hogy a gólya csőre alól nagyon hamar kinőnek a kisnyulak. A gyorsan szárnyra kapó fácán- és fogoly-csibék pedig eleve nehezen levadászható zsákmányt jelentenek számára.
Másik érdekes aspektusa e jókora madárnak, hogy manapság a fészkei több helyen is kellemetlenséget jelentenek. A víztornyokra, villanyoszlopokra és pajtatetőkre rakott gólyafészek ugyanis sok esetben balesetet, rövidzárlatot vagy a tetőszerkezet károsodását is okozhatja. Emberséges, hogy úgy mondjam, az ukrajnainál európaibb társadalmakban ezt a fészkek tálcára helyezésével és kiemelésével akadályozzák meg. Nálunk sajnos mindez a madárbarátok vágyálma marad, mert ugocsai tapasztalataim szerint eddig egyedül Verbőcön a helyi kocsma és vegyesbolt előtti villanyoszlopra rakott gólyafészket emelte ki a nevezett módon az önkormányzat még évekkel ezelőtt.
Matúz István
