Céltudatos, ambiciózus fiatalember, még mindig sokat tanul, nehezen elérhető célokat tűz maga elé. Itthon képzeli el a jövőjét, véleménye szerint, aki tehetséges, az mindenütt tud boldogulni. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége ifj. Száva József, az UMDSZ ivano-frankivszki regionális szervezetének elnöke, a Magyar Kulturális Oktatási Központ ügyvezető igazgatója.
– Nem szokványos szakmát választott, miért érdekli egy tizenévest a politika?
– Az iskolában nagyon szerettem a matematikát, s amíg el nem kezdtük a jogi alapismereteket tanulni, úgy gondoltam, mérnök leszek. Aztán egyre jobban érdekelt az a tantárgy, úgy éreztem, a jövőben is valami hasonló dologgal szeretnék foglalkozni, ezért a középiskola befejeztével, bár több helyre is jelentkeztem, az Ivano-Frankivszki Kárpát-melléki Nemzeti Egyetemre esett a választásom. A felvételi bizottság egyik tagja ajánlotta, hogy válasszam a politológiát, azóta kiderült, hogy jó ötlet volt. Nemzetközi politológus és tolmács diplomát szereztem, ám folytatom a tanulmányaimat, most a Politikai tudományok doktorandusza vagyok.
– Az oktatási miniszter véleménye szerint a magyar iskolát végző fiatalok lehetőségei korlátozottabbak, mint ukrán társaiké. Valóban így van?
– Több olyan fórumon is részt vettem, ahol ezt a kérdést vitatták. Erre csak azt tudom mondani, hogy magyar anyanyelvű vagyok, és a técsői magyar iskolában tanultam meg az ukrán nyelvet, mert úgy mentem első osztályba, hogy egy mukkot sem tudtam ukránul. Otthon és a nagyszülőknél is magyarul beszéltünk, ettől függetlenül az ukrán tanároknak köszönhetően sikerült megszereznem azt a tudásszintet, amivel aztán elboldogultam. Egyértelmű, hogy ehhez tanulni kellett. Néhány óra többletmunkát jelent az ukrán szakkifejezések megtanulása, ezenkívül csak azokkal a nehézségekkel találkoztam, amikkel az ukrán iskolát végzőknek is szembe kellett nézniük.
– Hogyan fogadták Ivano-Frankivszkban?
– Érdeklődéssel, mivel hogy én voltam az egyetlen magyar az egyetemen, egyáltalán nem voltak velem szemben ellenségesek.
– Miben különbözik a tanulással kapcsolatos elképzelése a realitástól?
– A képzelet rózsaszín szemüvegét nagyon hamar le kellett vennem. Már a második nap úgy kezdődött, hogy kétszáz oldalt el kell olvasni, amit előbb meg kell keresni. Az iskolában a tanárok szinte készen tesznek mindent a gyerekek elé, csak meg kell tanulni. Az egyetemen megkapod a témát, s minden arra vonatkozó dolgot önállóan kell megtalálni, s a hatalmas információtömegből kiválogatni a lényeget. Komoly munka a tanulás és más lehetőség nem lévén, vagy tanulsz, vagy kirúgnak az egyetemről. Ott nagyon hamar rákényszerül az ember az önállóságra.
– Mi volt a legnagyobb csalódása?
– Hűha! Azt mondanám, hogy a passzivitás. Egyre gyakrabban találkozom az úgynevezett klipfelfogású generáció tagjaival , akik szeretnének meggazdagodni, pénzt keresni, de úgy, hogy ne kelljen érte megdolgozni, meglátnak egy reklámklipet drága autókról vagy szép házakról, ők is ezt szeretnék, de nem látják mögötte a húsz-harminc évnyi kemény munkát.
– Sokan csúnyának, piszkosnak tartják a politikát.
– Nekem ilyenkor egy mondás jut eszembe, miszerint a politika kristálytiszta dolog, csak a politikával foglalkozó emberek teszik azt rosszá, csúnyává vagy éppen tisztává. A politika tulajdonképpen egy platform, ahol egymással vagy éppen egymás ellenében működnek a politikai szubjektumok és objektumok. Csakis tőlük függ, milyen a politika.
– Milyen céljai vannak?
– Mindig a legmagasabb célt tűzön magam elé. Szeretném, ha a közreműködésemmel legalább a közép-európai régióban megváltozna a gazdasági és szociális helyzet, és megerősödne a keresztyénség a mai világban. A minimális cél pedig a Kárpátalján élő emberek szociálpolitikai helyzetének a javítása. Nemrégiben olvastam egy könyvet, Bartha Miklóstól a Kazárföldön címűt. Ebben az az időszak van leírva, amikor Egán Ede ellátogatott Kárpátaljára, ismerkedett az itt élő népekkel, elemezte, min kellene javítani, mire lenne szükség. Nagyon sok, a hegyvidéket érintő akkor leírt probléma még ma is aktuális, valójában azon kellene változtatni, hogy a XXI. század pozitív eredményei ide is eljussanak.
– Mindig pozitívan hatnak az emberekre a „pozitív vívmányok”?
– Valójában ez is, mint minden más, kétpólusú. A közelmúltban volt egy futurisztikus (jövőszerű) tudományos vita, ahol a XXI. század egyik találmányáról, az internetről folyt a szó, arról hogy az milyen jó, az információ szabadon áramlik, de ha megnézzük a statisztikai adatokat, akkor láthatjuk, hogy sokkal többen látogatnak nem éppen informatív jellegű oldalakra, mint a wikipédiára.
– Hol képzeli el a jövőjét?
– Egyértelműen itthon. Úgy érzem, bármeddig tartózkodnék külföldön, ott mindig csak vendégnek érezném magam. A másik dolog pedig, ha mindenki elutazik a jobb élet reményében, ki fogja itt fellendíteni az életet? Ki őrzi és viszi tovább a már meglévő értékeinket, ki törődik az itthon maradtakkal? Egy, sajnos már megboldogult professzorom mondása jut eszembe: „Aki tehetséges, az mindenütt boldogul” és egy tanmese, két cipőárusról, akiket elvittek Afrikába. Az egyik azt kérte, vigyék haza, itt senki sem hord cipőt, nem tud boldogulni, a másik egy nagy rakomány cipőt kért ugyanezen okból, hiszen otthon senkinek nincs cipője, így szinte korlátlan lehetőséget látott maga előtt.
– Van hobbija?
– Igen, hajók, repülőgépek modellezése, bár egyre kevesebb rá az időm, és az olvasás is a kedvenc időtöltésemhez tartozik.
– Alkalmazkodó?
– Úgy fogalmaznék, hogy nem az árral úszom, hanem oda, ahova kell.
– Ivano-Frankivszkban vannak magyarok?
– Igen, vannak, sokan még a Szovjetunió idejében kerültek oda, s most ezeknek a leszármazottai szeretnék megújítani a nyelvtudásukat, ismerkednek a kultúrájukkal. Jelenleg én vagyok az ivano-frankivszki székhelyű Magyar Kulturális és Oktatási Központ ügyvezető igazgatója, valamint az UMDSZ regionális szervezetének az elnöke . Mintegy háromszáz magyart tartunk nyilván a megyében, most három csoporthét felnőtt és egy gyermek – összesen 50 fő – részesül magyar nyelvoktatásban. Feladatainkhoz tartozik a magyarok képviselete és a magyar kultúra népszerűsítése is.
Bökényi Magdolna
