Egy letűnt világ fényképeken

A közelmúltban mutatták be a Fénnyel rajzolt emlékezet című fotógyűjteményt, mely Nagydobrony múltját idézi meg. A munka létrejöttéről és keletkezésének miértjeiről Varga Sándorral, a mű szerzőjével beszélgettünk.

– Honnan származik az ötlet, hogyan kezdődött a fényképek gyűjtése?

– Az ilyen gondolat folyamatosan alakul ki az emberben. Először 2014-ben az Elfeledett hőseink című konferenciára készülve kezdtem régi katonaképeket és történeteket gyűjteni. Először a saját házam táján néztem körül. A családi fotókat rendszerezve arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ezt szélesebb körben is megtenni és akár kiállítást szervezni belőlük. 2017-ben beszéltem az elképzelésről Hidi Lászlóval, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének vezetőjével, aki rögtön rábólintott. Mindezt távlati célként kiegészítette egy fotóalbum kiadásával. El vállaltam a gyűjtést, a digitalizálást és a könyv megszerkesztését is.

– Mikor kezdte el a munkát?

– A képek gyűjtését és rendszerezését 2017-ben kezdtem.

Hónapok teltek el, amíg olyan mennyiségű és minőségű anyag került a számítógépemre, amiből már lehetett válogatni.

A legtöbb időt a képek szkennelése, digitalizálása igényelte. A szerkesztés sem volt egyszerű, mert soha korábban nem csináltam ilyet. Belefutottam néhány zsákutcába, amíg rájöttem, hogyan is kell, hogyan érdemes ezt a munkát végezni. A kéziraton 2018-tól dogoztam, a nyomdai munkálatok pedig áttolódtak ez év elejére.

– Kik segítették a könyv megjelenését?

– Az anyagi forrást Magyarország biztosította, amelyhez pályázat útján jutottunk hozzá. Bíró Zsolt a Facebook közösségi oldalon létrehozta a Krónikás elnevezésű csoportot, és a falubeliek ide is feltöltik a régi családi képeket. Lényegében mindenki, aki egy-két képet felajánlott hozzájárult az alkotáshoz. Persze voltak olyanok, akik fotóalbumokat, nagyobb gyűjteményeket bocsátottak rendelkezésemre. A Gáborprint vezetője, Turóczy Gábor elvállalta a könyv nyomdai előkészítését. Ő alakította ki az album végső formáját is. Retusálta, ha kellett, digitálisan tisztította a képeket, a hozzájuk tartozó szöveget is odaillesztette mindegyikhez. A borítót közösen terveztük meg.

Az ő szaktudása, profizmusa nélkül nem lenne olyan a Fénnyel rajzolt emlékezet, amilyennek a kedves olvasó láthatja.

– Mit tár elénk a kötet?

– Szerettem volna a mai nagydobronyiak figyelmét saját múltjuk felé fordítani. Úgy megmutatni ezt a múltat, hogy ráébredjenek az eltűnt, elmúlt világ értékeire. Hogy büszkék legyenek arra, ami a felmenőik, apáik, nagyapáik életében olyan fontos volt. A Fénnyel rajzolt emlékezet tulajdonképpen emlékmű – papírból. Emléket szerettem volna állítani a régi Nagydobronynak. Mert „volt valamikor egy másik világ”, ahogy a Kormorán ismert dalában elhangzik.

Ez a világ már nincs, de az emléke még visszaidézhető a régi fényképek összeszedésével, egyberendezésével.

A könyv lapjain egy kicsit újjáéled a régi világ, különösen akkor, ha olyan idős emberek emlékei is hozzáadódnak, akik még tudnak mesélni a 20. század nehéz, nélkülözésekkel, háborúkkal terhes évtizedeiről. Ajánlom a fiataloknak, hogy egy vagy több idősebb családtag, rokon, ismerős társaságában a könyv segítségével próbálják felfedezni Nagydobrony régi életét, hagyományokkal teli világát.

– Hogyan tovább?

– A könyv nem teljes. Még jó néhány fejezetet szerettem volna a benne lévők mellé tenni, de sajnos, a rendelkezésünkre álló anyagi keret megálljt parancsolt ebben. Biztos sokaknak lesz hiányérzete, például hogy miért nem kerültek bele más munkák is, vagy miért nem esik szó a falu sportéletéről és egyebekről. Ha lesz rá igény és elég pénz, remélem, lesz második kiadás is.

Bara Tünde