Postáshétköznapok Eszenyben

Nem könnyű a postáshivatás, hisz hóban, fagyban, esőben, kánikulában is nyakába kell venni a világot. Az óriási felelősség ellenére a szakma Ukrajnában az egyik legalulfizetettebb. A megalázó bérezés mellett, elismerésben nincs részük a postásoknak, elvárásban annál inkább. Az utóbbi hónapokban többször is cikkeztünk arról, hogy Kárpátalja magyarlakta településein kézbesítőhiány van, egymás után zárják be a postafiókokat. (Emiatt a Kárpáti Igaz Szó késve vagy egyáltalán nem jut el az olvasókhoz.) Holott Az e-mailek, az online média és a nyugdíjfolyósítás megjelenése ellenére még mindig sokan veszik igénybe a klasszikus postai szolgáltatásokat.

Az eszenyi postafiók négy szomszédos települést – Szalóka, Csaronda (Cservona), Kiseszeny (Petrivka), Tiszaújfalu – legalább háromezer embert szolgál ki. A fiókvezető és az öt kézbesítő feladata nem könnyű. Korábban Szalókán is volt posta, de néhány éve kihasználatlanság miatt bezárták. Ottjártunkkor épp a postakocsit várták a kézbesítők, ami akkor már legalább két órát késett. Ez gyakori jelenség, tudtuk megvan, hogy a négyórás munkaidő végére fut be a teherautó, és csak ezt követően tudják megkezdeni a lapok kihordását. Őszintén beszéltek a szakma szépségeiről és árnyoldalairól, ez utóbbiból az elmúlt években bőven kijutott nekik.

Nagy Ella, aki rangidős a csapatban, 42 éve dolgozik postásként. Igazi kézbesítő dinasztia leszármazottja, már a nagyapja is postás volt. Ezt a hivatást űzte az édesanyja és a nagynénje is.

– Egyik unokatestvérem Magyarországon postafiókot üzemeltet, nálunk mindenki postás – jegyezte meg a 61 éves asszony, aki Szalókán terjesztő. – Öt éve, 37 év munkaviszony után mentem nyugdíjba, de dolgozom tovább, ugyanis a minimálnyugdíjból lehetetlenség megélni.

A munkatársak csak szupernagyinak szoktak becézni, amíg bírom, csinálom, pedig a férjem, aki tavaly egy komoly műtéten esett át azt szeretné, ha már felhagynék ezzel.

Ella néni még most is kerékpárral rója a falu utcáit, nagyon rossz időben busszal vagy stoppal jön Eszenybe a küldeményekért. Újságot már csak az idősebb generáció olvas, osztja meg tapasztalatait. A fiatalok azt szokták mondani, amikor előfizetést ajánl, hogy felmennek a Facebookra és elolvassák, amit szeretnének. A számlákat azonban még mindig postai úton kézbesítik a kommunális szolgáltatók.

– Sokan a pénzzel együtt velem küldik vissza befizetésre a számlákat, majd azokat visszaviszem, hogy az embereknek ne kelljen bejönniük a postahivatalba. Van, hogy 40 csekket is visszahozok – ecsetelte.

– Gyakran rajtunk csattan az ostor, a kis nyugdíj, télen a több ezer hrivnyás gázszámla miatt nemritkán panaszáradatot zúdítanak ránk – vette át a szót a négygyerekes Úr Veronika, aki közel húszéves kézbesítői munkaviszonnyal büszkélkedik.

Édesanyám is postás volt, egy időben együtt dolgoztunk, de az összevonások után megkaptam az ő területét is, Cservona és Tiszaújfalu tartozik hozzám.

Nagyjából 4-5 órájába telik, míg minden küldeményt kikézbesít, nyugdíj kihordási napokon ez több is szokott lenni. A levelek, a számlák, a nyugdíj, a gyerekpénz, és az újságok kipostázása nem kevés munka.

Kahanec Viktória 9 éve dolgozik kézbesítőként Petrivkán. Az ungvári születésű nő ide jött férjhez, korábban sógor volt itt a postás, tőle vette át a munkát. Ő az alacsony fizetésre és a megbecsülés hiányára panaszkodott.

Jákim Erika elmondta, hogy néhány hónapja háromnegyedből félállásba kényszerítették őket, havi 1800 hrivnya fizetésért dolgoznak.

Szeretnék, ha legalább a minimálbért megkapnák.

– Heti három napot kell dolgoznunk ezért a bérért, de már szó van arról is, hogy csak hetente kétszer kell kézbesítenünk – mondta Erika, aki négy éve postás, de úgy érzi, ennél sokkal korábbtól űzi ezt a szakmát. – Meghallgatjuk mindenkinek a kínját bánatát, holott nekünk sem habostorta az élet. Őszintén, elmondta, hogy azért állt be postásnak, mert kötetlen a munkaidő.

Így miután végzett a munkájával, átruccan Magyarországra, ahogy ő fogalmazott, hogy ezzel-azzal kiegészítse a jövedelmét.

Balla Ibolya a kakukktojás a hivatalban, a lányát Simon Balla Adriennt szokta helyettesíteni, ugyanis, ha szabad ideje engedi, kisegíti gyermekét, kihordja helyette a kézbesítenivalót.

A postafiók vezetője, Nagy Szvitlana az alacsony fizetés miatt hagyta ott néhány éve a postát. Csak azért jött vissza, mert az utódja szülési szabadságra ment, és megkérte, hogy míg vissza nem tér, vállalja el a postafőnökséget.

– Annyi a papírmunka, hogy otthon gyakran a papírok felett éjszakázom – mondta a postamester. – Nézzen körül, itt a sok lejárt élelmiszer, amit vissza sem küldhetek, de el sem adom, mert nem engedi a lelkiismeretem. Nem félünk a vezetőségtől, hisz ilyen bérek mellett úgysem találnak senkit a helyünkre. A felelősség óriási, közel kétezer nyugdíjas illetmény érkezik ide. Nyugdíjkifizetéskor előfordul, hogy több 100 ezer hrivnyával indulnak útnak a postások, holott maximum 35 ezer hrivnya lehetne náluk. Mindezt megalázó bérért, ennek ellenére lelkesen és odaadással tesszük.

Szabó Sándor