Egy alvilági üzletág

Régóta köztudott, hogy vidékünkön, főleg a határ menti településeken, jelentős csempésztevékenység zajlik. Ám nem csupán cigarettát vagy bódító szereket juttatnak át illegálisan az államhatáron, sokan az embercsempészettel tesznek szert mellék jövedelemre.

A törvénytelen üzelmekben gyakran érintettek határőrök, taxisok, volt rendőrök, titkosszolgálati tisztek, sőt, még a határhoz közeli települések lakosai is. A falusi portákon magányosan élő nyugdíjasok például kevéske jövedelmük kiegészítése érdekében pincéikben, padlásaikon bujtatják a távoli országokból érkezett szerencsétlen menekülteket.

Valóságos alvilági üzletággá nőtte ki magát az embercsempészet. Mihajlo Huszej, a megyei rendőrség emberkereskedelem elleni osztályának főmegbízottja szerint csak a fegyver- és a drogkereskedelemben forog több pénz. Korábban Hennagyij Moszkal, nemrég leköszönt megyevezető is elismerte: a kérdés ugyancsak kényes, mivel

lehetetlenség bármit is úgy átjuttatni a zöldhatáron, hogy arról ne legyen tudomása a hatóságnak.

Vannak határőrök, vámosok, akik anyagi juttatás ellenében segítik a bűnözőket.

Tény, a csempészekkel folytatott küzdelem szélmalomharcnak tűnik. Az alvilági üzletágban ügyködők leleményessége kimeríthetetlen. Biztosan sokan emlékeznek a megyeszékhely közelében üzemeltetett alagútra.

A legújabb próbálkozások közé tartozik az illegális migránsoknak a Tiszán, búvárruhában történő külföldre juttatása, vagy a sárkányrepülős módszer.

Az már régi gyakorlat, hogy gumitutajokkal, csónakokkal szállítják át őket az államhatáron.

Akik illegálisan akarnak bejutni Ukrajnába leggyakrabban két útvonal közül választanak − tájékoztat a megyei rendőrség tisztje. Az egyik a Fekete-tengeren át Odessza kikötőjébe, s onnan vidékünkre vezet. A másikon Oroszország felől Csernyihiv és Szumi megyéken át jutnak el hozzánk.

A rendőrség nemcsak az illegális migránsokat ide-oda furikázó bűnözőkkel foglalkozik, tájékoztat a főmegbízott. Egyre többször találkoznak olyan esetekkel, amikor fiatalokat, zömmel nőket juttatnak ki külföldre munkavállalás címszó alatt. Ám valójában szexrabszolgáknak adják el őket valamelyik bordélyháznak, illetve valóságos munkavállalókként dolgoztatják őket az ottaniak bérének töredékéért.

Mihajlo Huszej szerint egy évtizede még az embercsempészet és -kereskedelem 64 százaléka a szexhez volt köthető.

Mára azonban megváltoztak az arányok, a vizsgált esetek 94 százaléka az ukrán állampolgárok külföldi rabszolgamunkájával van összefüggésben. Az a legnagyobb baj, hogy csak kevés póruljárt meri bevallani a vele történteket, és még kevesebben fordulnak a rendőrséghez. A tiszt szerint a külhoni rabszolgatartók és az embereket birkákként kezelő „munkaközvetítők” megfélemlítik áldozataikat.

A közelmúltban az egyik határátkelőn történt egy tanulságos eset. Három ungvári férfi két lányt kísérelt meg Szlovákiába átjuttatni, és eladni egy ottani masszázsszalonnak. Az „áru” megrendelője a Lipótszentmiklóson lévő, wellness-szállónak álcázott intézmény tulajdonosa volt. A kárpátaljai közvetítők busás haszon ellenében verbuválták a pornóüzlet számára a lányokat. Az emberkereskedőket a határ közelében sikerült elfogni.

A nyomozás során érdekes dolgokra derült fény. Az ungvári kerítők rossz anyagi helyzetben lévő fiatalokat környékeztek meg kecsegtető állásajánlatokkal. Így sikerült lépre csalniuk a két lányt.

Egyikük árva volt, pincérként dolgozott a megyeszékhelyen egy vendéglőben. Nyakig ült az adósságban, ezért könnyen ráállt az ajánlatra.

A másik nőnek súlyosan beteg szüleit kellett ápolnia, de azok nyugdíjából és saját jövedelméből nem tellett a drága gyógyszerekre, ezért fogadta el a felkínált lehetőséget. Igaz, a közvetítők nem árulták el, konkrétan milyen munkáról van szó, csupán annyit közöltek, hogy könnyű szállodai szolgáltatásokat kell ellátniuk.

Persz, toboroztak a fiúk más külföldi munkahelyekre is. Elsősorban a közösségi oldalakon közzétett hirdetések révén, álnéven, zömmel külföldi üzletembereknek kiadva magukat folytattak beszélgetést és üzenetváltást a kiszemelt személyekkel Viberen és a Skype-on. Ezek révén külalakjuk alapján is válogattak a jelentkezők között. A főmegbízott elmondása szerint ebben a formában nyíltan megmondták, milyen „munkára” keresnek fiatal nőket.

Ötezer eurós havi fizetéssel kecsegtették a jelentkezőket. Akik horogra akadtak, azoknak postai úton juttatták el a menetjegy árát. A férfiak úgy hitték, számukra ez biztonságos módszer, és senki nem találhat a nyomukra. Nos, tévedtek.

A határátkelőn feltartóztatott lányok állításuk szerint nem tudtak arról, hogy prostituáltként kellett volna dolgozniuk. De mint mondták, az is egy munka, és szerintük nincs abban semmi rossz…

Mihajlo Huszej kifejtette, az ungvári kerítők jól kerestek. Minden lány után 200 euró előleget kaptak, és további 1500-at a megrendelőhöz való eljuttatást követően. Ez a vételár volt, de a hölgyek által „megtermelt” haszonból is járt részesedés. A nőknek a bordélyokban egyhavi, „próbaidőt” kellett ledolgozniuk, amiért nem kaptak fizetést, csak ellátást. A bevételt pedig a tulajdonos tette zsebbe. Az útlevelüket elvették és megtiltották nekik, hogy elhagyják a „munkahelyüket.”

A lánykereskedők előzetes fogságban ülnek. Igaz, a bíróság lehetővé tette számukra, hogy fejenként félmillió hrivnya óvadék ellenében szabadlábra kerüljenek…

Balogh Csaba

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó