Nyilván minden kedves olvasónak ismerős David Attenborough neve és ikonikus, szikár alakja, amint bemutatja az Édenkert csodáit.
Generációk nőttek fel az olyan sorozatokon, mint az Élő bolygó, és tény: a BBC öreg természetfilmese a maga eszközeivel többet tett az élet csodájának megismertetése érdekében, mint egy tucat egyetemi professzor. Mára viszont a 92 esztendős „old boy” gyökeresen megváltoztatta kommunikációját. Legújabb sorozatában, a Our planetben (magyarul nemes egyszerűséggel A mi bolygónknak fordítható) kendőzetlenül, ám nem hatásvadász módon mutatja be a klímaváltozást okozó szörnyűségeket- az őserdőket letaroló olajpálma-ültetvényeket, a pusztuló vadvilágot és fajunk felelősségét. A legutóbbi davosi fórumon már egyenesen az Édenkert elvesztéséről beszélt, hiszen a mai 60-80 évesek egy elmúlt földtörténeti korban, a holocénban születtek, ám sírjaikat egy újabb periódusban, az antropocénban ássák majd meg a jobb sorsra érdemes leszármazottaik.
Megértük, hogy az ember lett a bolygóra legnagyobb befolyással rendelkező tényező. Tudásunkat azonban, mely lehetővé teszi, hogy létfeltételeinket a sivatagoktól a sarki jégmezőkig mindenhol megteremtsük, sajnos önnön életterünk pusztítására használjuk, noha az expresszként közelgő vég ma még megakadályozható lenne. Csak annyit kellene tennünk, hogy gátat szabjunk a multinacionális cégek profitéhségének és letaszítsuk trónjáról a fogyasztás hamis istenségét, hogy végre stabilizáljuk a politikai, gazdasági és népesedési problémák hálójában vergődő harmadik világot. Hogy elfogadjuk a biztonságossá tett atomenergia létjogosultságát. Hogy rövidtávon inkább kerékpárral közlekedjünk és ne autóval. Hogy ne nejlonzacskóba csomagoljunk. Hogy helyben termelt gyümölcsöt és zöldséget fogyasszunk, ne a világ másik feléről szállított egzotikus csemegéket. Hogy végre megfogadjuk a Teremtés könyvének sorait, mely szerint az Ember tétetett az Édennek kertjébe, hogy azt művelje és őrizze… De ne rabolja!
1854-ben Seattle nagyfőnök, a duvamis indiánok vezére már megüzente az USA kormányának: „Ha majd kifogtátok az utolsó halat, ha kivágtátok az utolsó fát és megmérgeztétek az utolsó folyót – rájösztök, hogy a pénz nem ehető”. Ideje lenne megfogadni a szavait, vagy kezdhetjük megtanulni, hogyan kell százdolláros bankóból omlettet készíteni.
