Ugocsai Szőlővessző – ahol a múlt és jelen összeér

Az idősebb nemzedékhez tartozókban minden bizonnyal megmaradt a hivatalos majálisok hangulata. Vonultunk bősz szocialista jelszavak és vörös zászlók alatt, hogy aztán végül a „díszletet” sutbavágva minden figyelmünket a parázson piruló sasliknak, a rotyogó bográcsnak és különböző „nyakolajoknak” szenteljük. Nos, ami azt illeti, Ugocsa és Nagyszőlős bizony már abban a sokat emlegetett átkosban is előnyben részesítette a kézzelfogható örömöket. A májusi vonulást itt nem meg sem próbálták politikai nyomulással fűszerezni. Ehelyett inkább összejött a környék apraja-nagyja a Perényi park fái között, és Isten a tanúm, de valami csoda folytán az ukrán Sárad gabonapálinkája és annak készítői egész jól megtalálták a közös nyelvet a Gyulai hegy boraival és borászaival még az úgynevezett „száraz törvény” gégeszikkasztó éveiben is. Adott volt hát a lehetőség, hogy a rendszerváltást követően megtartsuk e régi szovjet majálisok igazi velejét – Ugocsa falvainak összeborulását. Az illetékesek éltek ezzel az adottsággal, és a büszkén lobogó vörös zászlókat leváltotta az üvegpoharakban kavargó, álmokat-vágyakat ízzel-zamattal valóra váltó vörös bor. A Vörös Május pedig szemérmetesen átalakult a bor és a szőlő ünnepévé.

Mivel a kalendárium lapjai idén is elperegtek május második vasárnapjáig kérdés sem volt, hogy a város és a vidék nótás kedvű és táncos lábú fiataljai (no meg persze a minden borok tudományába beavatott, a kutyák zsiradékainak 77 féle változatával megkenegetett, seprőből időt jósolni tudó öreg borászok) ismét megünneplik a bor és a szőlő misztériumát a Fekete-hegy lábánál.

A már jól megszokott helyszínen, a Perényi parkban, a Kárpátok Forrása ifjúsági együttes alapozta meg a hangulatot, majd a szervezők a rendezvény támogatóit és a vendégeket köszöntötték. A 14. Ugocsai Szőlővesszőt ugyanis nemcsak a megyei és járási állami adminisztráció és tanács képviselői, magyarországi és romániai testvértelepülések küldöttségei is megtisztelték jelenlétükkel.

Az UMDSZ tevőleges segítségével megrendezett borünnep nyitányán elsőként Jaroszlav Halasz, Kárpátalja kormányzó-helyettese lépett a mikrofonhoz.

A megye második embere a bort nem egyszerű italnak, hanem szimbólumnak nevezte,

kiemelve, hogy a Krím megszállása többek között az ukrán borkultúrára is súlyos csapást mért. A nyugati régiók európai színvonalon termelő gazdái ugyanakkor lassan betöltik a keletkezett űrt. Az pedig csak még szebbé tudja tenni az efféle összejöveteleket, hogy a sokszínű vidék multikulturális és békés arculata szolgáltat a nemes ital létrehozásának hátterét.

Mihajlo Rivisz, a megyei tanács elnöke viccesen jelentette ki, hogy a helyi borászokat és borokat nyilván még a Fennvaló is szereti, hiszen verőfényes napsütés ragyogta be a borünnepet.

Natalija Koszteleba-Veremcsuk a Nagyszőlősi járási Tanács vezetője a háziasszony kedves kötelezettségévél köszöntötte a megjelenteket, majd Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzul vette át a szót. A magyar diplomata kiemelte, hogy a történelmi iratokban már 1262-ben a „királyi vincelérek” székhelyeként említett város méltán lehet büszke múltjára és jelenére. Sokszínű közösségeinek békés egymás mellett élésére.

A protokolláris megnyitót követően kihirdették a borverseny győzteseit. A szőlősgyulai Simon-pincészetben megtartott borbírálaton száraz vörös kategóriában Fegyir Palasinec bora bizonyult a legjobbnak, száraz fehérborok között Fudella József nedűje vitte el a pálmát, a desszertborok legjobbja Szerhij Kusz pincéjében „keletkezett”, a legfinomabb Izabella pedig Mihajlo Talabir keze munkáját dicsérte.

Matúz István

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó