„… arról álmodoztam, hogy egyszer hazajövök”

E cikksorozatunkkal nem a kivándorlás népszerűsítése a cél, viszont afölött sem hunyhatunk szemet, hogy a fiatalok nagyobb része külföldön próbál érvényesülni. Távcső rovatunkban betekintünk az innen végleg vagy csupán ideiglenesen elvándorolt ifjúság életébe. A messzelátón keresztül megnézzük, mit értek el, kiderítjük, mi van a tarsolyukban.

Barta Nándor hét évet töltött külföldön. Egy éve azonban hazajött, és itthon kezdett vállalkozásba. A pizzakészítést Magyarországon fejlesztette magas szintre, s a tudását most a vendéglőjében hasznosítja. Öt perc alatt elkészít egy pizzát, az ungvári étterem fellendítésében a barátnője is közreműködik.

– Mielőtt kimentél, mit csináltál itthon?

– 18 éves koromban fogtam bele a pizzakészítésbe. Egy srác tanított be. Rögtön megtetszett. Középsuli után az ungvári Egan-ban kezdtem, ami egy kis kávézóból mára népszerű és nagy pub-bá nőtte ki magát – kezdi beszélgetésünket a huszonnyolc éves szernyei srác. – Két évig tartott, aztán úgy gondoltam, megpróbálom külföldön is, hogy fejlődjek.

– Szakácsként dolgoztál Magyarországon is.

– Az interneten találtam egy szentendrei álláshirdetést, amire jelentkeztem és felvettek. Ott is két évig dolgoztam, és nagyon sokat tanultam. Szerettem azt a helyet. Viszont az ott töltött idő alatt egyszer sem emelték a fizetésemet. Besokalltam. A túlórázást sem fizették meg. Legalább húsz szakáccsal dolgoztam együtt, én voltam a legkitartóbb. De nálam is betelt a pohár. Egyszer csak úgy döntöttem, elküldöm az önéletrajzomat néhány helyre. Óbudáról már másnap kaptam visszajelzést, és kis idő múlva átmentem oda. Mindenhol a nulláról kezdtem. Az a meló egy évig tartott, aztán kaptam egy jobb ajánlatot Pesten a belvárosban.

Szerették a pizzámat, mivel úgy dolgoztam, mintha magamnak csinálnám, lelkiismeretesen készítettem el mindegyiket.

Tudtam, az én kezem alól kerül ki, és ha jól végzem a dolgom, akár mások is felfigyelhetnek rám, jobb munkahelyet ajánlhatnak. Az oktatóim állandóan azt mondogatták, a pizzának nem jónak, hanem tökéletesnek kell lennie. Én ehhez tartottam magam. Volt, hogy kétszáz pizzát összedobtam egy nap. De a kezdeti jó fizetés után lassan levették a prémiumot, kötözködtek, és megelégeltem. Nehezen hagytam ott a helyet, de akkor jött a németországi lehetőség…

Belevágtam az ismeretlenbe, a szebb jövő reményében.

– Bevált?

– Nem az várt, amire számítottam. Könnyebb munkát és több pénzt vártam, de ott még talán többet dolgoztam, és ha órákra lebontottam, azt a pénzt Pesten is megkereshettem. Azért mentem ki, mert hazafelé vágytam már. Nem akartam én messzebb menni, de ahhoz, hogy hazajöhessek, kellett egy kis tőke. De ott sajnos nem dolgozhattam étteremben, mivel nem tudtam a nyelvet. Gyárba mentem. A rokonok már egy ideje ott dolgoztak. Targoncákat, ajtókat, szélvédőket készítettünk. Nem csináltam még soha ilyet. Az első hónapban nagyon nehéz volt. Azt hittem, feladom, hazajövök. Az első hét iszonyatosan megrázó volt, szinte depressziós lettem. De két-három hónap alatt végül belejöttem, hozzászoktam.

Napi 12 órát dolgoztam, de sokkal nehezebb volt mint a pesti fél nap. Ezt egy évig bírtam. Volt olyan hónap, amikor 316 órát dolgoztam…

– Mi lebegett a szemed előtt?

– Hat évig éltem Magyarországon. Elegem volt Pestből is. Azt tervezgettem, hogy saját vendéglőt nyitok majd, arról álmodoztam, hogy egyszer hazajövök. Talán furcsa, de mindig is visszavágytam a szülőföldemre. Aztán adódott egy lehetőség, hogy kibéreljem ezt a helyet, és mivel mindig is ezzel akartam foglalkozni, belevágtam. Németországban gyűjtöttem egy kis kezdőtőkét. Mielőtt oda kimentem, eladtam a kocsimat, majd pár hónap múlva vettem egy újat. Beláttam, megtehetném, hogy évente lecserélem egy jobbra, de annak mi értelme? Inkább belefogok egy vállalkozásba, ami idővel jövedelmet hoz. Október elsején vettem át a helyet. A Mir korábban kávézó volt, mi átalakítottuk étteremmé. Itt ugyanazok a pizzák kaphatóak, mint az Egán Pub-ban.

Kamatoztatom a külföldi tapasztalataimat, a menüt is bővítettem három új pizzával. Most salátákkal, ínycsiklandozó tésztákkal készülök.

A házhozszállítással próbálom fellendíteni a boltot, mivel ebben nagy lehetőség van. Az emberek kényelmesek, és a pizza mindig jó választás egy esti filmezéshez az ágyban (is). Öt perc alatt elkészítek egy pizzát, a házhozszállítás a városban is gyors.

– Gyakran mondják: magyarnak magyar az ellensége. Igaz ez?

– Volt rá példa, hogy borsot törtek az orrunk alá. Nem lehetett megbízni bennük. Kint a magyar a magyart nem szereti. A kárpátaljai magyarok viszont összetartottak. A főnök, ha meg akart tudni valamit, nem tőlünk kérdezte, mivel tudta, mi úgysem áruljuk el egymást. Irigyelték, milyen összetartók vagyunk. Sokan azt hiszik, hogy kint aranyélet van. Nem igaz. Mindenhol sokat kellett bizonyítani, gürcöltem, mégsem fogadtak be maguk közé.

Orsival jól kiegészítik egymást

Hosszú idő telt el, amíg felküzdöttem magam, aztán kihasználtak, mindent rám nyomtak.

Ha ismét külföldre irányulnék, Magyarországnál nem mennék messzebb. Nyelvtudás nélkül nem lehet igazán érvényesülni külföldön. Ha pedig munkaközvetítővel indulok neki, akkor nem éri meg, mert sokat levonnak. Akár negyven százalékot is. Magyarországon is keresik a jó szakembereket, mert onnan is sokan elmentek. De távolabb még jobban megfizetik őket.

Aki már elsajátított egy szakmát, és a nyelvet is tudja, az boldogulhat.

A sógorom például CNC programozó, ez pedig nagyon keresett szakma Németországban. Ő is annál a cégnél kezdte, ahol én, tizenkétórázott, most viszont már csak nyolcat dolgozik és sokkal jobb körülmények mellett. Mondtam is neki, hogy irigylem…

– Sokan panaszkodnak, hogy itthon nincs jövője a fiatal vállalkozásoknak. Te hogyan látod?

– Egyetértek, nagyon nehezen indul be a dolog. Viszont kitartó vagyok, reménykedem, hogy fellendül. Nem vágyom vissza külföldre, szóval ha nem jönne össze, kitalálnék valami mást, addig csűrném-csavarnám, amíg jó lenne. Városon, gondolnák, egyszerűbb egy kávézó üzemeltetése, mivel ott sok ember él. Viszont nagyon furák… Beülnek egy kávéra, és órákat eltöltenek mellette, olvasgatnak, rajzolgatnak. Aztán ha jönne egy másik vendég, neki már nincs hely. Na meg olyan alkalmazott kell, akiben meg lehet bízni, az pedig ritka. Azzal szembesülök, hogy nincs is rendes, rátermett kiszolgáló. Akik ittmaradtak, azokkal az a baj, hogy idecsődítik a baráti társaságukat is, leülnek, foglalják a helyet, hanyag lesz a pincér. Magyarországon nem lehetett így. Ezért állandóan itt vagyok, még nem adtam át a kötényt másnak.

Jóformán itt is 12 órát dolgozom, de ez más, ez a sajátom.

Oda is figyelek rá nagyon, mivel a színvonal az mérvadó. Egy rossz minőségű étel híre úgy terjed, mint a futótűz.

– Itthon a szerelem is megtalált. A barátnőddel kiegészítitek egymást.

– Amikor hazajöttem, akkor ismerkedtünk meg Orsival. Lassan egy éve vagyunk együtt. Ő jól beszél ukránul is, Munkácson dolgozott a megyei gyermekkórházban, de most már az én kis kolléganőm. Ő veszi fel a rendeléseket is, sokat segít nekem. Nagyon jó, hogy benne megbízhatok.

Simon Rita

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó