Azon kevesek közé tartozik, akik elégedettek az életükkel, a munkájukkal. Nincsenek túlzott elvárásai, kívánságai az élettel szemben, viszont mindenből igyekszik kihozni a lehető legtöbbet. A szigorúbb, erkölcsös nevelés híve, ehhez tartja magát a magánéletében is. Hűséges, kitartó, ezt bizonyítja, hogy már 36 éve egykori iskolájában dolgozik. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Királyi Erika, a Técsői Hollósy Simon Középiskola biológia és kémia szakos tanára.
– Nem bánta meg a választását, mostanra nem érzi úgy, hogy változtatni kellene?
– Egyáltalán nem bántam meg, hiszen azt teszem, amit mindig is szerettem. Immár harminchat éve oktatom a gyerekeket a természet, a környezetük szeretetére. A mindennapok taposómalmában nem is tudatosodik bennem az idő múlása, csak így, kimondva vág mellbe, mennyire elszálltak az évek. Életem talán legszebb hat évét alsós tanárként töltöttem, 1996-tól 2002-ig. Soha nem feledem azokat az érdeklődő, tudásvágytól csillogó szemeket. A kisebb gyerekek nyitottabbak, érdeklődőbbek. Azt hiszem, a felsősökkel sem vallottam szégyent, tanítványaim között van állatorvos, biológus, fogorvos, és még sok olyan személy, akinek szakmája közel áll a biológiához.
– Ma nehezebb, s ha igen, mennyivel tanárnak lenni?
– Iskolánkba egyre több olyan gyerek jár, akiknek nem magyar az anyanyelve, s ilyenkor látszik igazán, mennyire fontos az anyanyelven történő oktatás. Ha valós eredményeket szeretnénk elérni, bizony két nyelven kell elmagyarázni az óra anyagát, s ez egyáltalán nem könnyíti meg a tanár helyzetét.
– Hogyan kötik le a már mindent tudni vélő kiskamaszok érdeklődését?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek tevékenyen részt vegyenek egy-egy feladat elvégzésében, kidolgozásában. Nem elég, ha elsajátítják az anyagot, de felhasználva kedvenc technikai eszközüket, információt kell gyűjteniük az adott témakörben. Nagyon kedvelik, ha prezentációt tarthatnak, nyári feladatként herbárium és rovargyűjtemény készítését kapják, ezeket később az órákon fel is használjuk. Sokat segít a tanár–diák kapcsolatban, ha nemcsak az iskola falai között vagyunk együtt, ezért az osztályommal a vakációban is szervezünk kirándulásokat. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy elérhető távolságban van a Tisza-part, a Kiserdő, s kirándulás közben észrevétlenül tanulnak újat, vagy rögzítik a már meglévő tudásukat. Mindig rendkívül élvezzük ezeket az együttléteket. Legutóbb a zuglói testvériskola diákjaival együtt kirándultunk, megnéztük a huszti várat, és ellátogattunk Vereckére is. Hamarosan viszonozni fogjuk a látogatásukat.
– A liberális, vagy a szigorúbb gyermeknevelési elveket követi a magánéletben?
– A szigorúbb, erkölcsös nevelés híve vagyok, szerintem a liberális nevelés azt a hitet kelti a gyerekben, hogy mindig azt teheti, amihez kedve van, holott az életben éppen fordítva történik minden, rengeteg szabálynak kell majd megfelelniük. Három gyermek édesanyja vagyok, két lányomnak már saját családja van, a legkisebb tavaly került el otthonról, gyógypedagógusnak tanul. Bátran állíthatom, hogy mind a három remekül megállja helyét az életben, felelősségteljesen teszik a dolgukat.
– Az unokákra is érvényes a szigor?
– Őket már felszabadultabban lehet szeretni és kényeztetni, a szülőket terheli a nevelésükért a felelősség. Én a többgenerációs együttélés híve vagyok, s nagyon sajnálom, hogy a távolság miatt egyik lányomnak sem segíthetek annyit, amennyit annak idején nekem a szüleim segítettek, és szívesen lennék többet az unokákkal is.
– Politizál?
– Nem igazán, de szeretem tudni, mi történik körülöttem, most nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy az új elnök toleránsabb kisebbségi politikát fog folytatni, és felülvizsgálja vagy megváltoztatja a nyelvtörvényt.
– Van hobbija?
– Szeretem Jókai és Mikszáth műveit olvasni, és ápolni kedvenceimet, a fokföldi ibolyákat, nagyon meghálálják a törődést, csak úgy ontják a virágokat. Szívesen töltöm az időt a virágos-és a konyhakertben is. Itt is a hagyományos növényeket részesítem előnyben − a virágoskertben a tulipánt, nárciszt, gyöngyvirágot, török szegfűt, dáliát, a veteményesben pedig a fűszernövényeket és zöldségeket.
– Mennyire követi a divatot?
– Nem követem. A stílusomnak megfelelő öltözéket viselek, amit a klasszikus és a kényelmes ötvözetének neveznék. Fontos, hogy jól érezzem magam benne.
– Hűséges típus?
– Igen, egyértelműen annak tartom magam, ennek ékes bizonyítéka, hogy a párommal jövőre ünnepeljük harmincéves házassági évfordulónkat. Még 1984-ben az egyetemen ismerkedtünk meg, azóta is kitartunk egymás mellett jóban, rosszban. Szeretem a stabil dolgokat magam körül, ritkán változtatok a kialakult szokásainkon, például a születésnapokat mindig családi körben ünnepeljük, a kerek házassági évfordulónkon pedig megajándékozzuk magunkat egy-egy utazással. A huszonötödiken Prágában jártunk.
– Szokott tervezni?
– Hosszú távra soha nem tervezek, szerintem mindennek rendelt ideje van, s inkább alkalmazkodom a körülmények alakulásához.
– Mivel tölti az idei szünidőt?
– Nagyon várjuk harmadik unokánk születését, és ha belefér,tervezünk egy hét nyaralást a legfiatalabb lányunkkal.
– Szeret főzőcskézni?
– Igen, ha van kinek. Nagyon élvezem, ha ünnepekre, vagy valamilyen más alkalomból összegyűl az egész család, s kedvükben járhatok kedvenc ételeikkel. Kívánságlistára kerül a bejgli, a zserbó, a krémes, a hagyományos magyar konyhát kedvelik.
– Otthon ki hozza a döntéseket?
– Közösen hozunk döntéseket, megbeszéljük a dolgokat, és megpróbálunk a körülményekhez képest a leghelyesebb, vagy legjobb döntést hozni.
– Min változtatna, ha tehetné?
– Hálát adok az Istennek, hogy így alakult az életem. Ha mégis kívánhatnék valamit, az békesség lenne a világban, és az országban, valamint egymás iránt több toleranciát és türelmet.
– Hol képzeli el a további életét?
– Lokálpatriótaként természetesen itthon, de a jövő rejtelmei sajnos kifürkészhetetlenek.
