A sors úgy hozta, hogy vadászpályafutásom során módomban állt megismerkedni a mai Magyarország legkiválóbb vadászhölgyeivel. A már lapunkban is bemutatott Lipp Adrienn, dr. Kun Edit, akinek csodálatos kisugárzása és vadászfestményei első látásra meghódítják az ember szívét, és persze kedves kolleginám, Tarjányi Lili, aki vadőrből lett a Nimród újságírója, nem akármilyen fából faragott hölgyek. Ugyanakkor példájuk nem egyedi, hiszen már a Vadnyugat hőskorát követően, „a lövészkirályok korában” is voltak hölgyek, akik a fakanalat puskára cserélték. Az alábbiakban leghíresebb képviselőjüket mutatjuk be.
1906 nyarán érdekes hangok verték fel Ungvárt. A várudvarban egyszer csak megszólaltak a sziú harci dobok, a vasútállomás felől bölények bőgése hallatszott, majd habzó musztángján, kezében Colt mester füstölgő, hatlövetű „peacemakerével” berobogott a legendás Pony Express futára és a városi tanácsnak lihegve jelentette, hogy – miután visszaverték a törvényen kívüliek támadását – hamarosan megérkezik a denveri postakocsi. Nem, kedves olvasó, nem történt a sci-fikben oly népszerű „térugrás” és megyeközpontunkat nem helyezte valami fura erő 40 évvel vissza az időben egy másik kontinensre, csak Buffalo Bill Vadnyugati Cirkusza érkezett meg az Ung partjára.
E truppnak pedig leghíresebb szereplője Annie Oakley, az „indián hercegnő” volt, akiben ugyan egy csepp indiánvér sem csörgedezett, ám jogosan használta a címet, hiszen indián nevét (Watanya Kikilla) Ülő Bika törzsfőtől kapta.
A szintén Buffalo Billel turnézó sziú főnök a puskával veszedelmesen bánó, bájos hölgyet ugyanis lányának fogadta. No de ki is volt ez az alig 153 centi magas, szép arcú, törékeny lány, aki az USA (és a korabeli világ) első női szupersztárja lett.
Pályafutása különös volt és talán a mai metoo-bolond világban is példa lehet. 1860-ban, Ann Mosey néven született Ohio-ban és az élet nem kényeztette el. Miután apját elvesztette, 10 esztendősen szolgálónak állt egy jómódú helyi családnál. Munkaadóit viszont önéletrajzában egyszerűen csak „farkasoknak” nevezte, hiszen a korban is kegyetlennek számító módon bántak vele. Egy alkalommal többek között mezítláb zárták ki a térdig érő hóba, mert elaludt zokni stoppolás közben.
Annie nem is tűrte sokáig a rabszolga életet. Inkább hazaszökött, és apja öreg puskájával vadásznak állt.
Eleinte szürkemókusokra és amerikai őzekre vadászott, a zsákmányt pedig a helyi boltoknak és szállodáknak értékesítette. A vadászélet és a szorító szegénység viszont olyan szintre fejlesztette lövésztudományát, hogy hamarosan a korban igen népszerű lövészversenyeken is indult és szinte mindig győzött. 1881 hálaadás napján így hozta össze a sors Frank Butler hivatásos mesterlövész-mutatványossal. A derék Frank ugyanis mindenáron meg akart mérkőzni a „préri lányával”, és 100 dollárt (ez manapság több mint 2000 zöldhasú) ajánlott, ha az le tudja győzni. Annie szoros küzdelemben végül elnyerte a díjat és még valamit: Butler szívét. A jóképű mutatványos udvarolni kezdett a lánynak és egy év múlva összeházasodtak. 1885-ben pedig Oakley művésznéven közösen csatlakoztak William Cody, vagyis Buffalo Bill cirkuszához, ahol Annie világhírnévre tett szert.
Egyik európai előadása során nézői között ott volt például a későbbi II. Vilmos német császár is, aki csalást kiáltott, mikor Annie a férje szájából 30 méterről lőtte ki a cigarettát.
A „művésznő” erre megkérte a későbbi Kaisert, hogy gyújtson rá és lépjen a porondra. Vilmos elfogadta az ajánlatot és pár másodperc múlva cigije parazsát elsöpörte a kis 22-es lövedéke. Megjegyzendő, hogy ha akkor egy kissé megremeg Annie keze és halántékon durrantja a trónörököst, talán nincs a Nagy Háború és Trianon. Mrs. Oakley viszont sosem hibázott, hiszen még arra is képes volt, hogy ugyanerről a távolságról eltalálja egy kártyalap élét, vagy 25 méterről ismétlőpuskával hatszor lukasszon ki egy feldobott kártyalapot, mielőtt az földet ér. Rajongói között a korabeli uralkodók és celebek egymás sarkát taposták. A fegyvergyárak hatalmas összegekkel és egyedi, a számára gyártott fegyverekkel – a marketing nem mai találmány – halmozták el. Sikere nem ismert határokat. Annie ugyanakkor a vadászathoz is hű maradt. Kedvenc szórakozása a fürjvadászat volt, de nem ám sörétes puskával, hanem egy 22-es kaliberű kisgolyóssal. Sörétlövő teljesítményére pedig jellemző, hogy 100 korongból 100-at bármikor leszedett. Megbecsültségét pedig mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a társulatnál egyedül Buffalo Bill, a tulajdonos-igazgató keresett nála többet. Vagyonát és hírnevét is okosan használta.
Kiállt az egyenlő munkáért egyenlő bért nőjogi mozgalomért, rengeteget jótékonykodott és a spanyol-amerikai háború idején még azt is felajánlotta, hogy egy 50 fős női mesterlövész alakulattal Teddy Roosevelt későbbi elnök „kemény huszárjai” mellett beszáll a harcokba.
Ezt a felajánlását persze nem fogadta el a politikum, lövésziskolájában viszont rengeteg nőt tanított meg bánni a fegyverrel, hogy azok megvédhessék magukat. Elítélte azonban a feminizmust és nem támogatta a nők általános szavazati jogát sem, mondván, hogy a női szavazójognak akkor lenne értelme, ha valami csoda folytán csak a „jó asszonyok” szavazhatnának.
Élete ugyanakkor keserű pillanatokban is bővelkedett. 1901-ben egy vonatbalesetben súlyosan megsérült. Több mint egy évbe és 5 műtétbe került, mire talpra tudott állni. 1904-ben William Hurst sajtómágnás megjelenttet egy szenzációhajhász cikket, miszerint Annie-t letartóztatták lopásért, amit kokain-függősége miatt követett el.
A hír persze kacsa volt, aminek csupán annyi valóságalapja volt, hogy egy nevenincs, félprosti, kokainista kabarészínésznő Mrs. Oakley nevét adta meg a letartóztatásakor.
Annie ezért 55 lapot perelt be és 54 esetben sikerült megvédenie jó hírnevét (az egyetlen bukott perét eljárási hiba miatt veszítette el). 1922-ben újabb tragédia érte, autóbalesetet szenvedett, ezért később csak lábmerevítővel, bicegve tudott járni. A „préri lánya”, az „indián hercegnő”, a „Vadnyugat nagyasszonya”, a „Winchester szoknyás mestere” végül 1926-ban, 66 évesen, vészes vérszegénység következtében örökre lezárta éles szemeit. Férje bánatában éhségsztrájkba kezdett, és 18 nap múlva követte párját az Örök Vadászmezőkre.
Matúz István
