A választási óriásplakátok megüresedett helyét más, politikailag nem kevésbé értelmetlen hirdetmények foglalták el. A legépületesebb szöveg alatt a Hrojszman vezetéknév szerepel. A kijelentés lakonikus: „A vezetés felelősség”.
Bár az aláírás után titulus nem szerepel, minden bizonnyal a miniszterelnök bölcsességét hivatott reklámozni. Nagy tétben mernék fogadni: a költségeket nem ő állja.
Ilyen fontos információ közzétételére minden bizonnyal akadt forrás a költségvetésben. A kormány feje valószínűleg nem csupán az ungváriakat okosította ki, így aztán az országos plakátkampány minden bizonnyal nem kopijkákba került. Jóval olcsóbban is megúszhattuk volna, ha a miniszterelnök ezt a mondatot azokkal tudatosítja, akiket illet. Például kabinetje tagjaival, a csinovnyikhaddal…
Az sem ártott volna, ha a nyelvtörvény atyjainak és jóváhagyóinak is küld emlékeztetőt. Lehet, hogy akkor a t. ház legalább eljátssza a felelős döntéshozatalt, s nem cirkuszi mutatványként adja elő a törvényalkotást.
Egyébként a parlamenti színjáték csúcspontja Andrij Parubij performance-ja volt. Alighogy lezavarták a törvény aláírását akadályozó tervezeteket, előkapta a szöveget (mert véletlenül éppen nála volt), nagy dérrel-dúrral aláfirkantotta, majd még meg is éljeneztette magát. Egy nap múlva (érthetetlen, miért kellett ennyit késlekedni) az elnök is ellátta kézjegyével a dokumentumot. Május 16-án reggel a Holosz Ukrajini hírportálján jelentette: az újság a törvény szövegével nyomdában van.
S még állítsa valaki, hogy a parlament nem operatív.
Ezért is furcsa, hogy az új elnök beiktatásának időpontjáról napok óta képtelen dönteni. Persze nyilvánvaló, ahhoz, hogy eljöjjön a Kánaán, sokkal fontosabb a kisebbségek elnémítása, megalázása, mint a választók 73 százaléka akaratának teljesítése.
Vagy az egész csak ügyes taktika, egészestés hattyúdal? Most már mindegy. Legalább azt megtudtuk, hogy a vezetés felelősség.
Mert különben – a tényekből kiindulva – azt hihetnénk, hogy valami egészen más.
