Dobó István esküjét visszhangozta együtt a több mint 100 szereplő és a közönség a múlt szombati csatajátékon.
„Esküszöm az egy élő istenre, hogy véremet és életemet az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít, sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról szót sem ejtek! Isten engem úgy segéljen!”
Mondták ezt mindannyian azért, mert az Őseink nyomában rendezvénysorozat keretében Margitics Erik és családja a Nagyszőlős melletti Szelíd Lovas Központ nagykarámját az 1552-es egri várostrom helyszínévé varázsolta. Így valóban arra az egy órára igaz volt: „Ez a vár itt most az ország!”
A résztvevők sokfelől érkeztek. A szőlősi lovasok és barantások mellett a tavasz folyamán a beregszászi baranta csapat tagjai is sokat készültek, próbáltak.
Beregszászból, a 4. számú iskolából kétbusznyi erősítés érkezett, igaz, ők főleg a török sereget gyarapították.
Utazásukat a Nefelejcs virágszalon támogatta. Színes kendőkből turbánt kötöttek, övet a derekukra, s volt, akinek mindenféle tarka, keleties tunika, köntös is akadt. Magyarországról egy igazi kun hagyományőrző is eljött, Horák Zsolt, aki lóhátról irányította az ostromot Kara Ahmed pasa szerepében.
Dr. Kész Barnabás tanár pedig a csatajáték előtt Kobzos Ádámként, a krónikásként mesélt a török időkről, a korabeli ostromról, ezzel irányítva is a játék menetét.
A magyar várban a magyar vitézek között sok bosnyák szó is esett, hiszen Fülöp Dóra Petőfi-ösztöndíjas vezetésével Bosznia-Hercegovinából az ottani Magyar Polgárok Egyesületének fiatal tagjai is eljöttek közénk erre a rendezvényre. A sok eső és a hosszú út sem tántorította el őket egy kárpátaljai kirándulástól, amelynek egyik napján becsatlakoztak a várjátékba. Megtanultak íjászkodni, vívni is.
Jöttek még Csepéből is megvédeni a várat. Ábrány Krisztián görög katolikus atya nemcsak gyerekeket hozott, hanem Bibliával a kezében ő maga eskette fel a vitézeket a vár védelmére.
Az ostrom ágyúszóval kezdődött, majd a törökök csatakiáltással rohamoztak. Háromszor próbálták elfoglalni a falakat, s volt egy rövid pillanat, amikor a várba betörve úgy tűnt, sikerrel járhatnak. A magyar vitézek azonban a 3. ostrom végén meggyújtották a tüzes kereket, amitől az ellenfélnek inába szállt a bátorsága, és végleg megfutott. Az egri védők egészen a tórendszerré változott mező végéig kergették őket. Ezt követően a két sereg a lovasok és Dobó várkapitány vezetésével megbékélve együtt vonult be meghajolni a közönség elé.
„Az ilyen rendezvények a magyarságnak megerősítést, nekem pedig örömöt adnak. Az iskolában nem is feltétlen találkoznak a magyar történelem fontos mozzanataival, vagy gyorsan átsiklanak a könyvben leírt pár mondaton. Aki azonban beállt szerepelni, vagy megnézett minket, egy életre belévésődhet az egriek, a magyarok hősiessége.”, válaszolta Fábián István, nagyszőlősi amatőr színész a csata után arra a kérdésre, hogy miért fontos számára, hogy a történelmi lovas napon minden évben szerepet vállaljon.
Szilaj István,
Petőfi-ösztöndíjas
