Ülök a megyei gázszolgáltató ügyfélszolgálati irodájában és várok. A tágas, légkondicionált helyiség új. A körülbelül tíz recepciós mentalitása viszont a régi. Sorszám szerint a 300. vagyok. Velem együtt ugyan összesen három kliens tartózkodik a helyiségben, a kijelző egyszer csak 299-ről 301-re ugrik. Aztán 302-re, 303-ra, 304-re.
Ekkor már szóvá teszem a dolgot. A sok unatkozó, éppen körmét reszelgető, telefonáló hölgy egyike sem mondja, hogy foglaljak helyet vele szemben és mondjam el jövetelem okát. Inkább elkezdik firtatni, és majdnem összevesznek rajta, vajon ki is hallgasson meg engem. Aztán egyikük nagy kegyesen magához int, mintha szívességet tenne, hogy üljek le. A felvetésemre, hogy a gázszámlát esetleg be is fizetném, kiderül, hogy a csiribiri irodában a korábbiaktól eltérően már nincs lehetőség a készpénzes elszámolásra, tehát a számlát ugyan kiállítják, de a postán is ki kell állnom egy sort, ha rendezni szeretném a tartozásomat…
Más. A megyei nyugdíjalap olykor meghirdeti, hogy forródróton várja az idős emberek kérdéseit. Szomszédom, egy beteg, már nehezen közlekedő éltes bácsi kapott is az alkalmon, és tárcsázta a hivatalt. Arra volt kíváncsi, az egyidejűleg történt nyugdíjemelés és a szubvenció készpénzesítése után mennyivel nőtt a havi ellátmánya. Mivel összecsapták a kettőt, értesítést viszont – tegyük hozzá, szokás szerint – nem kapott róla. Igen ám, de a telefonvonal másik végén közölték vele, ez bizalmas adat, ha tudni akarja, fáradjon be a hivatalba. Hiába mondta, hogy pont azért érdeklődik telefonon, mivel mozgáskorlátozott, és megmondja a nyugdíjigazolványa és a személyi igazolványa számát, vagy a korábbi nyugdíja pontos összegét, hogy igazolja magát. Elutasító választ kapott. Tulajdonképpen mi értelme is van akkor a telefonos ügyfélszolgáltatásnak?
Ja, és a legfrissebb gyöngyszem. Május 2-án lakóházamban és környékén elnémultak a telefonok, megszűnt az internetszolgáltatás. Hívtam az Ukrtelekomot, bejelentettem a hibát. Kiderült, hogy a kapcsolószekrényből ellopták az összes rézkábelt. Mikor állítják helyre a szolgáltatást? – kérdeztem. Minimum két hét múlva, jött a megdöbbentő válasz. Az újabb, már vicckategóriába illő döbbenet akkor ért, amikor a hónap 20. napján annak rendje és módja szerint megkaptam a telefonszámlát. Annak ellenére, hogy azóta sincs se telefon, se internet, és emiatt a szerződés szerint a szolgáltató tartozik nekem. A hab a tortán, hogy amikor bementem a hivatalba felbontani velük a szerződést, közölték, a router használatért, mivel csak az év végén jár le a szerződésem, megint csak én tartozok nekik. Értik? Egy szolgáltatásért, melyet nem kapok meg és egy modemért, amit visszaszolgáltatok…
Szóval, lehet, hogy Ukrajna Európába vette az irányt, de egyelőre Bangladesen keresztül igyekszik oda.
