Fazekas Erzsébet a Nagyszőlősi járásból utazott fel szerkesztőségünkbe. Béla fia küldte be a lapunk féléves előfizetéséről szóló szelvényt, mely szerencsésnek bizonyult, hisz a Duty Free Shop által felajánlott ajándékcsomagot nyert vele.
Ha nem mondja, nem hinnénk el, hogy 70. évét fogja most betölteni az energikus asszony.
– Pedig mennyit dolgoztam egész életemben a kolhozban! – mondja. Biztos jót tett nekem a sok mozgás, na és a genetika sem mellékes. Négyen vagyunk testvérek, egy fiú és három lány. Hála az égnek, mindnyájan megvagyunk még, egyik már nyolcvanéves.
A salánki származású asszony Feketepatakra ment férjhez és ottmaradt menyecskének. A férje annak idején biciklivel járt át udvarolni. Sajnos, immár huszonegy éve elveszítette. Két gyermeket neveltek fel.
Nagyon jó kőműves volt, nem sokszor szólt bele, hogyan osztja be Erzsébet a pénzt, mindig azt mondta, azért dolgozik, hogy mindenük meglegyen.
– Salánkon mindig jobban adott magára a nép, mint Feketepatakon, egyszer húsvétra vettem egy szép cipőt magamnak. 37 rubel fizetést kaptam a kolhozban, még meg kellett toldani nyolccal, mert 45 rubelbe került. Hiába dolgoztunk sokat, nagyon keveset fizettek. Ma azért ha valaki megfogja a munka végét, annak meg is van a látszatja. Mégis folyton panaszkodnak az emberek. Pedig fiatal koromban se húsvétkor, se karácsonykor nem volt annyi hús az asztalon, mint most hétköznap. Egy öttagú család vett egy kilónyit és abból meg lett a vasárnapi ebéd. Káposztás tészta, lekváros derelye, túrós kocka, krumplilángos, csöröge, fánk, ilyen ételeket ettünk hétközben. Ruhanemű se nagyon volt a boltokban, mindenki ugyanabban járt, annak volt csak különb, aki külföldi rokonainak köszönhetően évente egyszer át tudott lépni a határon.
Emlékszem, amikor megszültem, a pelenkának való tüllt is csak protekcióval tudtuk beszerezni. Most meg van eldobható pelenka, mégsem nagyon akarnak szülni az asszonyok.
Tavaly is csak két gyerek született Patakon a reformátusoknál, közben meg nyolcan vagy tízen meghaltak – mutat korképet a település mindennapjairól az asszony.
Erzsébet négy unokával és most már két dédunokával büszkélkedhet. A második éppen a közelmúltban látta meg a napvilágot Angliában, édesanyja ugyanis ott találta meg élete párját. Az idős asszony jelenleg a fiával, Bélával és annak családjával él egy portán. A menye nővér a Nagyszőlősi Járási Kórházban, a fia meg a családi ABC-ben dolgozik.
Már csak aprójószágot tartanak, azokat többnyire Erzsébet gondozza. A konyhát viszont inkább a menye látja el.
– A fiatalok már nem úgy főznek, mint az én korosztályom. Inkább sütni szoktam: a kijevi torta meg a háromszoros élvezet a család kedvence. Én viszont a zserbót szeretem a legjobban. Szóval nem szoktam unatkozni. Faluhelyen mindig van tennivaló. A barátnőm a szomszédban lakik, kiülünk a lócára és megbeszéljük a napi történéseket, aztán vasárnap elmegyek a templomba. Mióta betöltöttek a hetedik ikszet, már lassabban telnek a mindennapok…
Magyar Tímea
