Bő egy héttel a parlamenti választások után továbbra is a „magyar eredmények” elemzése uralja közösségünk közbeszédét. Sokan és sokféleképpen magyarázzák a történteket. Nemritkán vitáznak, ami önmagában nem baj, hiszen a jobbító, őszinte, segítő szándékú észrevételek mindenképp előrevisznek a hibák kijavítása terén. Ám egyvalaminek nincs létjogosultsága: egymás szervezeteit hibáztatni. Aki ezt teszi, márpedig vannak ilyenek, az csak magyar közösségünk rosszakaróinak tesz akarva-akaratlanul is szívességet. Azoknak, akik alig várják, hogy visszatérjen az ellenségeskedés és azáltal még inkább erőtlenné váljunk. Nekünk csak egy célunk lehet, a helyes következtetéseket levonni, abból építkezni és megújult erővel nekivágni a várhatóan még idén ősszel sorra kerülő előrehozott önkormányzati választásoknak.
Vannak, akik hálátlansággal vádolják a kárpátaljai magyarokat. Nem gondolom, hogy a jóravaló, szorgos emberfia hálátlan lenne. De ebben az esetben nem a magyarországi pártokra kellett szavazni, márpedig ők is pontosan felmérik, hogy elsősorban az anyaország kormányzó erejének tartoznak hálával.
Az sem feltétlen igaz, hogy a hatóságok fellépése elijesztette a szavazókat, sőt, a valóság ennek pont az ellenkezőjéről tanúskodik, hiszen vidékünkön épp Szőlősgyulán volt a legnagyobb a részvételi arány. Ott, ahol pár nappal a választások előtt kommandósok tartottak erődemonstrációt. Meggyőződésem, a hatalmi önkény, a velünk szemben alkalmazott megfélemlítés csak még inkább egységbe kovácsolta a közösséget, nemhogy bárkit is elrettentett, hanem épp a „csakazértis mutassuk meg, hogy vagyunk” érzést erősítette.
Azt sem tehetjük meg, hogy csak úgy elfogadjuk a helyzetet, hogy azt mondjuk, ez most ennyire volt elég, és megyünk tovább. Mint ahogy az sem üdvözítő megoldás, hogy ezek után minden felelős vezetőnek le kell mondania, s az induló jelölteket a politika közelébe sem szabad engedni. Butaság lenne átesni a ló másik oldalára.
Ugyanakkor mégis meg kell állnunk, közösségként és személyesen mindenkinek, aki a kárpátaljai magyar politikum és közélet szereplőjének tekinti magát. Önvizsgálat szükséges. Ne csak mások szemében vegyük észre még a szálkát is. A tanulságok megfelelő levonása után még nagyobb elánnal kell folytatni a küzdelmet. Csak így lehet esélyünk megtartani a 2015-ben szerzett kedvező önkormányzati pozícióinkat. További erősítésre szorul a magyar egység, annak szétforgácsolása helyett azt kell keresni, miként lehetne még erősebbre fűzni azt, de az eddigieknél jobban figyelve a paritás betartásának elveire. Egy vagy csak pár személy döntés helyett közösségi döntések kellenek. Július 21-e ezt (is) egyértelműsítette.
