A művészi véna családi örökség

Ifj. Hidi Endre már gyerekkorában kapcsolatba került a kézművességgel, hiszen édesapja is keramikusként tevékenykedik lassan fél évszázada. Tanulmányait Ungváron kezdte, majd Budapesten folytatta. 2005-től tagja a Révész Imre Kárpátaljai Képző- és Iparművészek Társaságának, az ArtTisza Művészeti Egyesület alapító tagja.

Számos kiállításon van már túl, tevékenységét 2010-ben Samu Géza- díjjal ismerték el Budapesten. Munkái között szerepelnek olyan köztéri szobrok is, melyek sokunk számára ismerősek lehetnek, például a Paprikafűző-asszony Nagydobronyban, a Trianoni Turul emlékmű Kisgejőcön, vagy a Mesekút Beregszászban.

– Gyerekként csöppent bele a művészet világába. Volt más terve is a jövőre nézve?

– Kiskoromban nem is gondolkoztam azon, mi leszek, ha nagy leszek. Rajzolni és agyagozni viszont már akkor is szerettem. Egyszer azonban eljött az idő, amikor mégis választanom kellett. Édesapám vetette fel, mi lenne, ha Ungvárra mennék a képzőművészetire. Beleegyeztem, és a tanulmányi évek alatt rájöttem, hogy tényleg ezzel szeretnék foglalkozni.

– Miből merít ihletet az alkotásaihoz?

– Több irányból is elindulhat a dolog. Van olyan pillanat, amikor jön egy szikra, egy hirtelen ötlet. Ezenkívül leginkább a természetből veszem az ihletet. A másik, ami legjobban ösztőnöz, az maga a munka.

– Milyen az érdeklődés a munkái iránt?

– Amikor az embereknek a mindennapi betevő megszerzése is problémát okoz, akkor nehezen ad ki ilyesmire. Sokszor szembesülünk azzal a kettősséggel, hogy akit érdekelne a dolog, annak nem telik rá, akinek pedig telne rá, pedig nem érdekli. Persze akadnak kivételek is.

– A fiatalok, a falubeliek mennyire értékelik a munkáját?

– Ungvárról, ahol tanultam, többször eljöttek édesapámhoz diplomamunka készítéskor. Ezenkívül sokszor hívnak minket kézműves napokra, foglalkozásokra, gyereknapokra, táborokba. A gyerekek részéről mindig nagy az érdeklődés. Eddig a Nagydobronyi Népművészeti Tanodában is voltak foglalkozásaim. Az a tervünk, hogy szeptembertől azok számára, akik komolyabban érdeklődnek a mesterség iránt, egy hosszabb folyamatot szervezünk.

– Milyen tervei vannak a jövőt illetően?

– Alkotni. Jó szobrokat készíteni, amelyek nemcsak az én örömömre szolgálnak, hanem másokéra is, és nyújthatok valami maradandót a közösség számára.

Bara Tünde

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó