A nagydobronyi anyuka matematikatanárként kezdte, most a helyi Magyar Ház igazgatója. A 33 éves Szanyi Éva szabadidejében főként kisfiával foglalkozik. Bár többször volt téma otthon a kivándorlás, most mégsem szeretné itthagyni szülőföldjét, Kárpátalját. Örül annak, amit az élettől kapott és élvezi a ma kínálta lehetőségeket. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Szanyi Éva, a Nagydobronyi Magyar Ház igazgatója.
– Mióta vezeti a Magyar Házat?
– A kezdetektől fogva. Még nem olyan régen nyílt meg, idén januárban.
– Hogyan fogadta, amikor felkérték erre a pozícióra?
– Ezt már többen is kérdezték az elmúlt időszakban. Igazából semmilyen ambícióm nem volt ezzel kapcsolatban. Amikor megkerestek az ajánlattal, nem fogadtam el rögtön, hanem kértem egy kis gondolkodási időt. A kisfiam akkor volt kétéves és nagyon meg kellett fontolni a döntést. Az első gondolatom az volt, hogy hatalmas felelősséggel jár valaminek a vezetőjévé válni úgy, hogy nem volt gyakorlatom korábbról ilyen téren.
– Milyen feladatai vannak igazgatóként?
– Nem szeretem ezt a megszólítást, inkább az intézményvezetőt preferálom. Így is szoktam bemutatkozni. Főként rendezvények szervezésével foglalkozom, többek között kultúrális, szabadidős programok megtervezésével és lebonyolításával. Voltak már megemlékezések, irodalmi estek, gyerekprogramok és konferenciák is. Nagyon szeretek ezzel foglalkozni, és szerencsére mindig kapok segítséget.
– Emellett pedagógus is…
– Igen. Két évet tanultam az Ungvári Nemzeti Egyetemen matematikát, majd állást kaptam a Tiszaágteleki Általános Iskolában. Ott tíz évig dolgoztam, majd onnan mentem gyesre. Egyébként diplomám szerint matematikus-informatikus vagyok.
– Mint tanár, milyen tapasztalatokat gyűjtött?
– Nagyon szerettem tanítani. Jó volt a kollektíva is. Amellett, hogy levezettem a matekórákat, sok mindenben kellett segítenem, de szívesen csináltam. Ezáltal, úgy gondolom, több olyan dolgot is megtanultam, amit most hasznosítani tudok.
– Hiányzik az iskola?
– Igen. Az, amikor magánórát adok, teljesen más, mintha osztályt tanítanék. Különórára azok a gyerekek járnak, akiknek vagy nehezen megy az adott tárgy, vagy még valami pluszt szeretnének tanulni. Ők jobban odafigyelnek, könnyebben megy a közös munka. Ezzel szemben tegyük fel 21 gyerekkel foglalkozni az órán nagyobb kihívás. Igyekeztem többször játékosan megoldani az oktatást, hogy érdekesebbé tegyem számukra a tananyagot. Mindkettőt szeretem, mindegyiknek megvan a maga varázsa.
– Tervezi, hogy visszamegy tanítani?
– Igen, de még csak elképzelésim vannak.
– Család, férj, gyerekek?
– Édesapámat kilenc éve vesztettem el. Tőle nagyon sokat tanultam, sok tanácsot adott. Ez alatt az idő alatt már ott volt mellettem a párom. 2003-ban ismerkedtünk meg és 2012-ben házasodtunk össze. A gyerekvállalás sem volt egyszerű, későn jött a baba. Egy gyerekünk van. Noel most lesz hároméves.
– Mennyire nehéz összeegyeztetni az anyaságot a munkával?
– Eléggé. Amellett, hogy a Magyar Házat igazgatom, 13 gyerek jár hozzám konzultációra matematikából. A nagyszülők és a férjem rengeteget segítenek. Noel is szeret itt lenni a Magyar Házban. Amikor nincs rendezvény, mindig itt van velünk.
– Kiskorában mi szeretett volna lenni?
– Fogorvos. Amikor érettségiztem, még nem volt lehetőség Ungváron szakképesítést szerezni. Legközelebb Lembergben volt rá mód, ami messze volt, és a szüleim nem engedtek. A matematika viszont közel állt a szívemhez, és ezt választottam. Az sem mellékes, hogy az iskolában jó tanárom volt, aki megkedveltette velem ezt a tantárgyat.
– Foglalkoznak mezőgazdasággal is?
– A legtöbb falun élőhöz hasonlóan, természetesen mi is gazdálkodunk. Amióta van ez a munka, én inkább csak besegítek.
– Mennyi szabadideje van? Mit szokott csinálni ilyenkor?
– Nagyon jó a munkabeosztásom. Ha esetleg otthon történik vagy történne valami, könnyen hazaugorhatok. Kikapcsolódásként a sütést, főzést és biciklizést emelném ki. A kirándulás is a favoritok között van, de ezt a családdal, a gyerekkel is szívesen csinálom. Jó programnak tartom a kávézást és egy jó beszélgetést a barátnőimmel.
– Mi az, amire mindenképp szakít időt?
– Elsősorban a gyermekemre. Nem mondom, hogy mindenre találok időt, de semmit nem szoktam háttérbe szorítani. Inkább igyekszem úgy tervezni, hogy ne kelljen semmit sem mellőzni. Most épp a beszoktatásnál tartunk Noellel, ami azt jelenti, hogy délelőttönként többször elmegyünk az oviba, hogy megismerkedjen azzal a környezettel.
– Kedvenc családi programjuk?
– Ahogy azt már említettem, a kirándulás. Bár a férjemet eléggé nehéz kimozdítani, én azért erős lábon állok. Legyen szó egy egyszerű biciklizésről vagy egy külföldi utazásról, nem vagyok semmi jónak az elrontója.
– Könnyen barátkozik?
– Igen.
– Sok bizalmasa van?
– Annak ellenére, hogy könnyen barátkozom, ilyen szempontból eléggé tartózkodó vagyok. Volt már példacsalódásra, így a bizalommal óvatosabban bánok…
– Hiszékenynek tartja magát?
– Inkább azt mondanám, hogy az voltam. Lehet, idővel ezt is megtanulja az ember.
– Mivel lehet kihozni a sodrából?
– Nagyon precíz vagyok, ez családi örökség. Az bosszant legjobban, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan elterveztem.
– Csendes típus?
– Nem. Mások hisznek annak, talán a kisugárzásom miatt. Megtéveszti az embereket és sokan hisznek naívnak is emiatt. Családi körben és a baráti társaságomban jobban el tudom engedni magam.
– Mennyire türelmes?
– Többnyire az vagyok. Viszont otthon gyorsabban szakad a cérna, mint a munkában.
– Szakmaváltás vagy elköltözés benne van a pakliban?
– A kivándorlás többször is szóba került, de most nem szeretnék váltani. A külföldön való boldogulás könnyebbnek tűnik, és ez is egy lehetőség, de most nem érzem úgy, hogy mennék. Különösen tetszik a mostani munkám, mert korábban is szerettem segíteni különböző rendezvények szervezésében, legyen szó esküvőről, szülinapi buliról, keresztelőről, iskolai ünnepekről.
– Milyen céljai, álmai vannak?
– Nagyon jó kérdés. Nem vagyok az a nagyon előre tervező típus. Jobban szeretek a jelenre koncentrálni. Édesapám megtanított arra, hogy igyekezzem a jelenben kihozni magamból a maximumot. Nem izgulok a jövőt illetően, otthon is én szoktam különböző helyzetekben nyugtatgatni a többieket.
Bara Tünde
