Ezt tapasztalom minden évben lovastáboraink alkalmával. Azok a gyerekek, akik nagycsaládból érkeznek, könnyebben kommunikálnak, gyorsabban barátkoznak, nyitottabbak, jobban ismerik a társas szabályokat és tudnak viselkedni! Öröm együtt lenni velük!
A táborozók 4 turnusban vehettek részt, alkalmanként 15-18 fős létszámmal. Ezek programjai lényegében megegyeztek, kis változások azonban előfordultak, pl. az utolsó csoportot egy helyi vállalkozó meghívta málnázni. Volt, amikor szekéren mehettünk kirándulni, és olyan is, amikor Magyarországról érkeztek vendégeink, akik más szemszögből ismertették a lovas életet a tábor résztvevőivel.
Hétfő reggel érkeztek a csoportok, először ismerkedő játékokat vetettünk be. A későbbiekben átvettük a biztonsági szabályokat a lovardában.
Az első nap a fiatalok megismerkedhettek a lovakkal, simogatták őket, majd szőrén ültek fel rájuk. A hét folyamán sokat gyakoroltak, majd a hét végén kipróbálták az ügetést.
Ebédre az Eliza étteremből kaptunk finom ételeket, melyet imával köszöntünk meg a Jóistennek.
Délután mindig más és más témát vettünk át. Megismertettük a csapatot a lovas felszerelésekkel, a nyereg részeivel, a kantárral és a voltizshevederrel. A lovak evolúciója is izgalmas téma volt, hiszen a kis 20-30 cm állatok 60 millió év alatt érték el a mostani méretüket. A lovas sportok közötti különbségek is érdekesek voltak a résztvevők számára. Érdeklődve figyelték a lovastornáról készült videókat. Délutánonként volt alkalom arra, hogy a gyerekek íjászkodhassanak és akadályveresenyen vegyenek részt.
A jurta felépítése és rendeltetése is új volt azok számára, akik először vettek részt táborunkban. Betekintést nyerhettek őseink életébe, hiszen a jurtákban alhattak, mint elődeink.
Esténként tábortűzzel zártuk a napot. Új népdalokat tanultak és vidám, vicces játékokat játszottak, melyek fejlesztették megfigyelő képességüket és vidám hangulatot teremtettek.
Csütörtök délután mindenki maga készítette a vacsoráját. Nagy kihívás volt a lángos formálása, melyet kondérban sütöttünk meg. Este záróestet tartottunk, melyen belga és egyéb táncokat ismerhettek meg a táborozók. Ilyenkor mindig kettős volt a hangulat: vidámak voltunk, mert együtt lehettünk de ugyanakkor szomorúak, mert tudtuk, hogy ez a turnus utolsó napja.
Péntek délelőtt kiértékeltük az elmúlt napok eseményeit, majd elbúcsúztunk egymástól.
Hálásan köszönjük a Bethlen Gábor Alapnak, dr. Grezsa István miniszteri biztos úrnak és a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének, hogy megvalósulhatott sok gyermek álma és vágya, hogy lovak közelében lehessenek!
Margitics Ildikó
táborvezető
