Manapság nem túl sok fiatalemberről mondhatjuk el, hogy számára az egyik legfontosabb dolog a hagyományőrzés, annak elsajátítása és átadása. Az is ritka számba menő, hogy a külföldi, többnyire magyarországi egyetemeken tanuló fiataljaink hazajöjjenek, de e téren is vannak kivételek. A tizenkilenc éves Kalanics Attila ilyen kivétel.
A salánki fiatalember második éve tanul a Debreceni Egyetemen gyógytornásznak, szabad idejében pedig bőrdíszműveskedik. A hobbija űzése közben ismertem meg, ezért előbb erről beszélgettem el vele.
– Tizennégy éves korom óta bőrdíszműveskedem, először a jurtatáborban ismerkedtem meg ezzel az érdekes tevékenységgel, s úgy megszerettem, hogy a szabadidőmben mind a mai napig szívesen készítek hasznos dolgokat és ajándéktárgyakat bőrből. Azt hihetjük, hogy az alapanyagot könnyű beszerezni, de ez nem így van. Nagyon sok helyet kell felkutatni, hogy megfelelő bőrdarabokhoz jussunk. A tárolása is fontos, vigyázni kell rá, hogy száraz helyen tartsuk, hogy be ne penészedjen. Amikor hozzálátok például egy karkötő elkészítéséhez, megfelelően kell felszabni az alapanyagot, hogy könnyen dolgozhassunk – magyarázta Attila, miközben gyors mozdulatokkal már készíti is számomra az ajándékot. Elárulta, pénztárcát, irattartót, íjászati védőfelszereléseket, ostort is szokott készíteni.
– És most térjünk át az életed komolyabb részére. Miért éppen gyógytornász szeretnél lenni?
– A környezetemben nagyon sok embert láttam, akinek talán éppen gyógytornára lenne szüksége ahhoz, hogy az élete könnyebbé váljon. Szerintem ez a szakma igazi elhivatás, én pedig szeretem a kihívásokat, ezért esett a választás éppen erre, és így
a két kezemmel tudok majd az embereknek segíteni, méghozzá az itt élőknek, ugyanis a tanulmányaim befejezése után vissza akarok jönni Kárpátaljára.
Itthon szeretnék dolgozni, mert tudomásom szerint jelenleg nem igazán van képzett gyógytornász.
– Ezek szerint úgy gondolod, el tudsz majd helyezkedni ebben a szakmában.
– Reményeim szerint igen. Előbb állami rehabilitációs központban helyezkednék el, később magánpraxist szeretnék indítani. Nagy és komoly terveim vannak, bízom benne, hogy az álmaim valóra is válnak.
– Már második éve tanulod. Kipróbáltad már, hogy megy a gyógytornásztatás?
– Természetesen. Egyelőre csoporttársaimon, barátokon és ismerősökön gyakorolok. Első az állapotfelmérés, aztán jönnek az alkalmazható gyakorlatok. Már kaptam pozitív visszajelzést, aminek nagyon örültem.
Mindig el szoktam mondani a „pácienseimnek”, hogy jobban figyeljenek oda az életvitelükre, és ezt már egészen fiatal korban érdemes elkezdeni.
Én már fiatalokon is tapasztaltam rendellenességeket a mozgásszervi rendszerben. A leggyakoribbak a hátgerinc fokozott görbületei, a lúdtalp. Ezeket gyógytornával meg lehet előzni. Csupán napi 10-15 percet kell rászánni, és hamar látványos eredményeket lehet elérni.
Hegedűs Csilla
