Három héten át, augusztus 16-ig immár hetedik alkalommal fogadják a betegeket a budapesti Semmelweis Egyetem Pető András Karáról érkezett konduktorok a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat központjában. Mindenekelőtt felmérték mindazok állapotát, akik a háromhetes rehabilitációra jelentkeztek. A különböző korosztályú és diagnózisú betegek Kárpátalja több járásából és településéről érkeztek, a korábbiaktól eltérően most számos egyéni foglalkozásra szoruló személyt is sikerült bevenni a programba. A szakemberek nyolc csoportban összesen 24 beteggel foglalkoznak.
– Nagyon sok kiskorú jött a szüleivel, hogy a szakemberek segítségét kérjék. Többnyire olyan gyermekek igénylik a rehabilitációt, akiket még a terhesség alatt, szülés közben vagy közvetlen utána érte központi idegrendszeri károsodás. A felnőttek esetében pedig a népességben egyre gyakrabban előforduló neurológiai kórképek kialakulása a leggyakoribb, így például a Parkinson-kór, stroke, koponyasérülés utáni állapot – avatott be a részletekbe Makuk János, a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat vezetője.
– Évek óta ellátogatok a rehabilitációkra, és azt tapasztalom, hogy visszajáró betegek is vannak, nem is kevesen…
– Ez természetes, hiszen a kezelés egy folyamat, a központi idegrendszerükben sérült gyerekek fejlesztése sok időbe kerül, sajnos nem úgy működik, hogy kelj fel és járj. A konduktorok fokozatosan tanítják meg őket arra, amire a legnagyobb szükség van az életben. Ide tartozik a járás, az étkezés egyedül, hogy végül önellátó tudjon lenni. Ekkor léphet be a képbe a Pető-módszer, Pető András orvos-gyógypedagógus egyedülálló gyógymódjának alapgondolata. Miszerint idegrendszerünk a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, s ezek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. Ezért nevezte el módszerét „konduktívnak”, aminek a jelentése: rávezetés. Az új módszer hatással volt az egész magyarországi gyógypedagógiai szemléletre, s szerte a világon jelentős változást hozott e területen, s természetesen nálunk is.
– Akartam is kérdezni, hogy van-e sikertörténet?
– Hála Istennek van, nem is egy. A szakemberek játékosan foglalkoznak a kis páciensekkel, tavaly is volt egy betegünk, aki itt tanult meg járni. Sokat fel tudnék sorolni, a pozitív javulás nap mint nap észrevevődik. Most is visszajött egy kisfiú, akinek nagyon örülünk, mert őrajta hatalmas fejlődés látszik. Az anyuka reménykedik, és természetesen mi is, hogy még további javulás mutatkozik majd a kis betegen. Persze ennek eléréséhez hosszú út, kitartás és óriási munka szükséges. A konduktorok pedig nagyon leterheltek, nem tudnak annyiszor jönni, ahányszor szükség lenne rájuk, hiszen a világ minden tájára várják őket, és ugyanúgy gyógyítanak, mint nálunk. Hozzánk – ha minden jól megy, és nem jön közbe semmi – az idén még egyszer ellátogatnak, és folytatják az elkezdett munkát – tudtuk meg a szeretetszolgálat vezetőjétől.
Hegedűs Csilla
