Élményekkel fűszerezett kirándulást szervezett a Palágykomoróci Görög Katolikus Parókia. Az idén Sátoraljaújhelyre és Sárospatakra látogattak.
A kalandos utazás részleteiről Szkoropádszky Péter atya mesélt. Felidézve az eseményeket, jóleső mosoly ült ki az arcára.
– Mindenképpen szerettünk volna olyan helyre menni, ahová a többség még nem jutott el. A határmizéria arra a döntésre késztetett minket, hogy a gyalogos átkelést válasszuk. Kézenfekvő módon a szomszédos Kisszelmenc–Nagyszelmenc átkelőt használtuk – kezdte az atya. – A nagyszelmenci görög katolikus templomnál már várt ránk a buszunk, melyet Szabó Zsolt helyi atya szervezett számunkra. Így tehát mi, kárpátaljai magyarok egy felvidéki busszal utaztunk az anyaországba.
A hívek közül sokaknak még nem volt lehetőségük felfedezni a pár kilométerre fekvő – de a történelmi döntések miatt a szomszédos országokhoz tartozó – települések szépségét.
– Első állomásunk a sátoraljaújhelyi Zemplén Kalandpark volt. Ezzel a fiataljainknak szerettünk volna kedvezni, de az idősebb kirándulóink is megtalálták a nekik tetsző elfoglaltságot. Ilyen volt például a libegő, melyről gyönyörű kilátás nyílt a Bodrogközre – mondta Péter atya. – Ezenkívül nem véletlenül esett Sátoraljaújhelyre a választásunk, hiszen hosszú évek óta szoros kapcsolatot ápolunk az itteni görög katolikus gyülekezettel.
Péter atya elmondta, a sátoraljaújhelyi hívek az ukrajnai helyzet nehézzé válása óta szinte minden éven felajánlásokkal támogatják a kárpátaljai híveket. Már többször segítettek a Palágykomoróci Görög Katolikus Egyházközségnek is. Ezzel a látogatással sikerült élőbbé tenni a kapcsolatot.
– Nagyon sok tervünk volt, de a kisszelmenci határátkelő csupán este 20 óráig üzemel, s bele kellett férnünk az időkorlátba. Ezért Sátoraljaújhely után Sárospatakra mentünk, ahol először rövid látogatást tettünk testvér egyházközségünk templomában. Itt Damjanovics József parókus, főesperes atya köszöntött minket. A napot strandolással fejeztük – ecsetelte Szkoropádszky Péter.
Az egyház alapja a család, hiszen ez a legnagyobb megtartó erő a hitben is. A kirándulás nem titkolt célja a családok egymáshoz közelebb hozása volt.
– Nagyon fontos, hogy a vasárnaponkénti találkozásokon túl is együtt tudjunk lenni, közösen pihenni. Egy ilyen kirándulás mindig összekovácsolja a csapatot, a közösséget. Vannak olyan családok, nagycsaládosok, akik rendszeresen igénylik ezeket az alkalmakat, hiszen önerőből nincsen lehetőségük együtt eljutni testi-lelki feltöltődésre.
A hazaút közös imádkozással és az Úr színeváltozásának előestéjén megszokott vecsernyével telt, majd mindenki kellemesen elfáradva, élményekkel gazdagodva tért haza.
A kirándulást a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
Csuha Ivett
