A kormány rendszeresen emeli a pedagógusok fizetését – jegyezte meg nemrég Volodimir Grojszman. A miniszterelnök bejelentette, 2020-tól 20-70 százalékkal nő majd a tanárok bérét, elsősorban a fiatal oktatókra koncentrálva.
Az már kevésbé biztató, hogy ehhez a nagyvonalú emeléshez maga az oktatási miniszter is elég szkeptikusan áll. Lilija Hrinevics felhívta a figyelmet arra, ahhoz, hogy ez az ígéret megvalósuljon, legalább tizenkilenc milliárd hrivnyát kellene ráelkülöníteni a költségvetésből.
Kétséges, de tegyük fel, hogy sikerül. Felmerül a kérdés, egyáltalán lesz kinek adni ezt a juttatást? Ugyanis Pavlo Klimkin külügyminiszter véleménye szerint néhány év alatt az ukránok fele hagyhatja el az országot.
Ez pedig nem is olyan hihetetlen. Az a legszomorúbb, hogy főként az értelmiség és a fiatalok vándorolnak ki. Szóval nem tudom, a kedves miniszterelnök milyen fiatal pedagógusnak akarja majd adni a magas fizetést, de ideje lenne rájönni, hogy itt már nem igaz a mondás: pénz beszél, kutya ugat.
Akármennyit ajánlhatnak a fiataloknak, nem akarnak maradni/visszajönni egy olyan országba, ahol minden „lepukkant”. Ez már nem „menő”. Arról nem is beszélve, hogy hol attól rettegnek, hogy elviszik őket katonának, hol pedig azon bosszankodnak, hogy ugyanazért a munkáért a határ túloldalán háromszoros bért kapnak, s ha még tovább utaznak, akkor az itteni fizetés ötszörösét is megkereshetik.
Sajnos messze nincsenek már olyan Petőfik a gáton, akik „semmi kincsért s hírért a világon” el nem hagynák szülőföldjüket, s hőn szeretnék, imádnák gyalázatában is nemzetüket.
