Pár nap múlva véget ér a nyári vakáció. A három hónap alatt számos kiskorú eltűnéséről kaptak bejelentést a rendvédelmi szervek. Szerencsére mindenkit sikerült felkutatni és épségben hazajuttatni. Na de miért tűnnek el a gyerekek? – kérdezte a KISZó Kosztrubánics Adrien rendőrőrnagyot.
– Mennyire nehéz az eltűnt fiatalkorúak felkutatása?
– A bejelentéstől a családhoz való visszajuttatás pillanatáig rengeteg aprólékos feladat vár munkatársaira. Az első lépés a bűnügyi eljárás elindítása. Az eltűntekre a szabály szerint úgy tekintünk, mintha gyilkosság áldozatává váltak volna. A nyomozásba bevonjuk a rendőrség valamennyi illetékes osztályát. Sőt, a szomszédos megyékre is kiterjesztjük a keresést, mert sokszor megesik, hogy arrafelé kalandoznak a gyerekek. Előfordult például, hogy harkivi kollégáink találták meg az általunk keresett tinédzser lányt.
– Többször megírtuk ugyan, de talán nem árt megismételni: kit tekintenek eltűntnek?
– A felkutatás rendje megváltozott. Régebben az volt a szabály, hogy a bejelentéstől számítva három napot vártunk, s ha addig nem jelentkezett a hiányolt személy, akkor kezdtük el a keresést. Ám a késlekedés megnehezítette a dolgunkat, hisz a munkánk eredményességében az idő fontos tényező. Minél hamarabb látunk hozzá, annál biztosabb, hogy sikerrel jár a nyomozás. Éppen ezért a jelenlegi gyakorlat lehetővé teszi az azonnali intézkedést. Ha az illető felkutatása tíz nap leforgása alatt nem jár sikerrel, akkortól számít nyomtalanul eltűntnek.
– Bizonyára több oka is van, hogy elcsavarognak.
– Amíg a felnőttek többnyire tudatosan fordítanak hátat a családjuknak, mert meg akarnak szakítani velük mindennemű kapcsolatot, s új életet próbálnak kezdeni, a fiatalkorúak leginkább kalandvágyból vágnak neki az ismeretlennek. Nemritkán a világhálón megismert barátnőt, barátot keresik fel, vagy épp a családon belüli konfliktusok elől próbálnak menekülni. Nyáron a gyerekek az unalom miatt is elcsavaroghatnak.
– Meg lehet-e előzni az efféle bajokat?
– Tevékenységünk fontos része a megelőzés. Éppen ezért rendszeresen látogatjuk a tanintézményeket, elbeszélgetünk a gyerekekkel. Ezek nem afféle letudó jellegű eszmecserék. Rendszerint pszichológusokat és a gyermekek jogait védeni hivatott szakembereket is bevonunk a munkába. A cél megismerni a fiatalok gondolkodását, ráérezni a problémáikra, és amennyiben lehet, még idejében a segítségükre lenni. Nem könnyű a gyerekek bizalmába férkőzni, hogy feltárják előttünk a gondjaikat. Ha sikerül, akkor következik a szülőkkel való társalgás. Ez azonban gyakran még bonyolultabb feladat…
Balogh Csaba
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
