Deskó László, ha épp nem Csernobilban van (katasztrófa-turistaként látogatást tett a zónában, s az ott szerzett élményeket és lélegzetelállító felvételeket már mi is megosztottuk az olvasóval), „civilben” a vendéglátóiparban szorgoskodik és orosz biliárdozik.
– Nagyjából 10 éve biliárdozom, de csak az utóbbi évben éreztem rá igazi ízére – kezdi beszélgetésünket az ungvári fiatalember. – Erősebb ellenfelekkel kezdtem el játszani, és így fejlődtem. Két évvel ezelőtt nyílt Ungváron egy nagyon jó biliárdterem, azóta oda járok. A hely vezetője is komoly játékos. Minden kedden klubversenyeket rendeznek, nemrég sikerült is megnyernem egy ilyet. Tagja vagyok a Kárpátaljai Biliárd Egyesületnek is. Több mint húszan vagyunk. Versenyekre járunk, voltunk már Zsitomirban, kétszer Lembergben. Messze vagyunk még az első osztályú játékosoktól, de haladunk.
– Miért szereted?
– Az tetszik benne, hogy olyanok vagyunk, mint egy kis család. Mindenki mindenkivel jóban van.
Kiváló hobbi, fejleszt, eseménydús, folyamatos koncentrációt igényel.
A focit sosem szerettem, a melóban pedig állandóan az megy a kivetítőn. Többször nyaraltam Nagyszőlősön nagymamámnál, egy ottani barátom hívott el biliárdozni, és megtetszett. Visszajöttem Ungvárra és már én agitáltam az iskolatársaimat erre a játékra. És a suli befejezése után is megmaradtam ennél a szenvedélynél.
– Pedig nem egy népszerű sport.
– Nincs benne sok pénz, szerintem ezért játsszák kevesen. Az asztalnál dől el általában az összeg. Az ukrajnai bajnokság győztese tízezer hrivnyát kapott. Ez a tudásszinthez képest nem nagy jutalom, főleg úgy, hogy az útiköltség, szállás fizetése rád hárul. Vannak olyan helyek, ahol már dollárban beszélnek, de ahhoz, hogy oda kijuss, ezzel kell kelni-feküdni.
– Mi ennek a játéknak a titka?
– A gyakorlás. Úgy gondolom, mindent meg lehet tanulni, a medve is biciklizik… A biliárdban is vannak alapok, amit tudni kell. A profi szinthez napi 4-5 órát kellene gyakorolni, nekem ez munka mellett nem jön össze.
– A feleséged hogyan tolerálja, hogy ennyi időt szentelsz ennek a szenvedélynek?
– Kompromisszumot kötöttünk: amíg ő dolgozik, én addig biliárdozom, de hazaérek, amire ő is. Nem rajong annyira ezért a hobbiért, de lehet csak azért, mert neki nincs semmi konkrét szabadidős elfoglaltsága, amibe így beleélné magát. Viszont szívesen járunk együtt rockkoncertekre.
Valamikor régen zenéltem is,
de már eladtam a gitáromat, mert nem volt időm játszani rajta. Volt egy kis bandánk, jártunk fellépésekre is, de elég sajátos stílusunk volt, kevés embert szólított meg.
Simon Rita
