Fülöp Sándor megszámlálhatatlan tehetség, élvonalbeli és válogatott labdarúgó karrierjének elindítója volt Sanyi bácsihoz – ahogy a kárpátaljai futballberkekben ismerik –, korábban évtizedekig az Ungvári Sportiskola trénere és szakmai tanácsadója volt. Ukrajna érdemes testnevelési dolgozója jelenleg a baranyai Zinedine futballiskolában kamatoztatja tudását.
1940. január 5-én született postai tisztviselő és varrónő fiaként Beregszászban. A család az édesanya munkája miatt egy évvel születése után Ungvárra költözött. Sanyika gyakorlatilag a grundon cseperedett fel, igen szerény körülmények között. Ám a sport sose ment a tanulás rovására. Első sikerét, egy ezüstérmet az 1957-es ukrán iskolai bajnokságon érte el a kárpátaljai korosztályos válogatottal. Az Ungvári 10. Számú Zalka Máté Középiskola elvégzése után felvételt nyert a Harkovi Állami Testnevelési Egyetemre. Itt a helyi traktorgyár csapatának kapusa lett, ugyanis az Ungvári Verhovinában Havasi András és Bilicska Rudolf mögött csak a harmadik számú kapusként jöhetett számításba. Aktív labdarúgó-pályafutásának egy térdsérülés vetett véget. Ám felépülve, nem távolodott el a labdajátékoktól. Az egyetemi kézilabdacsapathoz csábították kapusnak.
Az egyetem befejezése után a rahói Felsőapsára (Verhnye Vogyane) kapott kinevezést. Nem volt választási lehetőség, a két évet le kellett húznia, ám itt sem tétlenkedett. A megyei szpartakiádon az iskolai csapatot a tizenötödikről az ötödik helyre hozta fel. Nem akarták elengedni, ám szíve a szüleihez, Ungvárra húzta. Az Avangard sportegyesület kötelékében dolgozott egy évig. Ekkor érkezett a felkérés az ungvári sportiskolától, hogy elvállalna-e egy kézilabdaedzői posztot, mivel a labdarúgó szakosztálynál nem volt betöltetlen állás.
Két évig edzette az ungvári korosztályos kézilabdacsapatot, több kimagasló eredményt is sikerült elérniük a növendékeivel. A nagy öreg, Győrffy Zoli bácsi nyugdíjba vonulásával – aki többek között felfedezte Szabó Józsefet – megüresedett egy edzői állás, ekkor váltott. Nem sokkal később a kárpátaljai korosztályos válogatott vezetőedzőjévé nevezték ki.
Utánpótlásedzőként első nagy sikerét 1972-ben érte el, amikor az 1954–55-ös korosztállyal bekerültek a Szovjetunió sportiskolái között zajló labdarúgó-bajnokság rájátszásába, ahol végül a hetedik helyen zártak. A kárpátaljai ifjúsági válogatott vezetőedzőjeként négy, a 1960-as, az 1962-es, az 1973-as és az 1984-es korosztállyal ukrán bajnok lett. Olyan tehetségek kerültek ki ezekből a csapatokból, mint Bobál Mátyás, Vladiszlav Mikuljak, Mihajlo Kopolovec, Vaszil Kobin, de nála kezdte a 48-szoros szovjet válogatott, a fancsikai Rácz László, a Dinamo Kijev KEK-győztes futballistája is. Tanítványom volt a szovjet válogatott Ivan Jaremcsuk és Ivan Hecko-, utóbbi lőtte az ukrán válogatott első gólját az emlékezetes 1992-es ungvári Ukrajna–Magyarország válogatott mérkőzésen, amit 3–1-re a vendégek nyertek. Sanyi bácsinál pallérozódott Viktor Paszujko, akit kétszer is felvettek a 33 legjobb szovjet labdarúgó listájára, később a fehérorosz válogatott vezetőedzője is volt. De ez csak a jéghegy csúcsa, játékosai rendre bekerültek az ungvári metsercsapatba. Az Ungvári Zakarpattyában játszott Jurij Malcev, Szerhij Andropov, Vjacseszlav Pinkovszkij, Andrej Miscsenko, Prisztás István, a nagydobronyi Molnár Róbert és a nagyszőlősi Vajda Sándor. A még aktív játékosok közül Jurij Csonka, Jaromir Loboda, Oleh Logojda vagy épp a U20-as világbajnok Szerhij Buleca is sokat köszönhet a trénernek. Az eltelt évtizedek során szerény becslések szerint is legkevesebb félezer növendék fordult meg a kezei alatt. Voltak, akik amatőrként, de olyanok is akadtak, akik válogatott játékosként értek el sikereket.
Sanyi bácsi életfilozófiája szerint rossz játékosok nincsenek, csak rossz edzők. A jó edző mindig megtalálja a tehetséget, a Ráczokat, Mikuljákokat és Kobinokat. A jó edző szereti a futballt és a gyerekeket. A futball szeretetétől még nem válik valaki focistává. Ahhoz, hogy kiváló játékos legyen, nagyon sok munkára van szükség – nyilatkozta egy, a Kárpáti Igaz Szónak adott korábbi interjújában.
Sikerei láttán, többször és többen is csábították felnőtt csapatokhoz, még Sándor István, az Ungvári Zakarpattya egykori vezetőedzője is megkereste, de nemet mondott. Ahogy ő állítja, utánpótlásedzőnek született. De nemcsak Ungváron kamatoztatta tudását, tíz éven át a Záhonyi Vasutas Sport Club utánpótláscsapatának és egy nagyon rövid ideig a felnőttcsapat vezetőedzője volt, amely akkoriban a megyei elsőosztályban szerepelt. Volt olyan, hogy növendékei száz gólt szereztek egyetlen szezon alatt. Kétszer is feljutottak az NB 3-ba, de anyagi nehézségek miatt egyszer sem indultak a magasabb osztályban.
– A gyerekektől szeretetet és figyelmet kaptam, mindmáig hívnak, érdeklődnek: hogy van Sanyi bácsi, mi újság. Elmondják, hogy alakul a pályájuk és ez életerőt ad. Mindez azt jelzi, bár a pályán nem, a kispadon sikerült jó eredményeket elérnem – összegzett nyilatkozatában Fülöp Sándor.
Szabó Sándor
