Kiveszőben vannak-e a farsangi szokások?

A farsang a vízkereszttől (január 6.) húshagyókeddig (hamvazószerda előtt, húsvétvasárnap előtti 47. nap), a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése. Nekünk leginkább már csak a jelmezbálok és a farsangi fánk jut róla eszünkbe. Fel is merül a kérdés, hogy mi maradt régi a régi hagyományokból? – kérdezte a KISZó Gerber Anzselikát, a Komótos együttes énekesét, a Szürtei Középiskola néptáncoktatóját.

– Mi jellemző a farsangi időszakra?

– Hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek, házasságkötések. A farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. A farsangi lakomákhoz tartozott a torkos csütörtök, mely valaha része volt a magyar népszokásoknak is. Lényege, hogy a közelgő nagyböjt előtt, ezen a napon bőségesen fogyasztottak zsírban gazdag, és egyben a farsangi időszakhoz kötődő ételeket, valamint megengedett volt a szokásosnál mohóbban, torkosabban étkezni. A farsangi időszakot az úgynevezett farsangfarka zárta, ami a farsang utolsó három napja volt. Farsangvasárnap, farsanghétfő, húshagyókedd. Mozgó egyházi ünnep, mindig 47 nappal előzi meg a húsvétot és egyben a farsangtemetés időpontja. Ekkor általában szalmabábut (kisze) vagy koporsót égettek, jelképesen lezárták a farsangot és a telet. A húshagyókeddet követi a hamvazószerda, amely a 40 napos nagyböjt kezdete. Ezután már tilos volt a mulatozás és a lakodalom.

– Vannak-e kárpátaljai sajátosságai az ünnepkörnek?

– A farsangi kongózást emelném ki, ami Sárosorosziban volt elterjedt. A településen régen a pártában maradt vénlányokat kikongózták. A férfiak lábassal, fedőkkel és mindenféle zajt keltő tárggyal felszerelkezve odaálltak a vénlányok kapuja elé vagy ablaka alá. Különböző vidám rigmussal figyelmeztették, hogy milyen szomorú a sorsa annak, aki pártában maradt. A rigmusok végén pénzérméket is dobáltak az udvarra. Ha a lány nem akarta, hogy a falu szégyenére a következő évben is kikongózzák, igyekezett még a nyáron férjhez menni. Akkoriban is úgy tartották, hogy szükség van családra, gyerekre, a nemzet szaporodására.

– Mennyire élnek még az emberek tudatában ezek a hagyományok?

– A farsangi szokások, főleg az iskolákban, kultúrházakban működő hagyományőrző együttesek révén él tovább a közösségi tudatban. Leginkább a bálok, jelmezes alakoskodások, farsangi fánk sütése maradtak fenn. Jó látni azt, hogy modern világunkban is helyet kapnak a régi értékek. Egyes éttermek torkos csütörtököt hirdetnek, amikor is féláron lehet hozzájutni a finom falatokhoz. A téglási kultúrházban minden évben megrendezett farsangi bálon nem csak a beöltözésen és a fánkon van a hangsúly, hanem beöltöztetett szalmabábút, vagyis kiszét is égetnek a jelenlévők. Így búcsúztatják jelképesen a telet.

– Miként örökíthető ez tovább?

– Szerintem a közösség ereje az, ami segít megőrizni magyar hagyományainkat. Ezek tartják életben a magyar szellemiséget, függetlenül attól, hogy családról, kultúrcsoportról vagy egy összetartó faluról beszélünk. Ez nagyon fontos, mert ha ismerjük a múltunkat, lesz jövőnk is. Szerencsés az az ember, aki ilyen közösséghez tartozik. Én többszörösen is az vagyok.

Bara Tünde

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó