A pajzsmirigy olyan szervünk, melynek központi szerepe van az anyagcsere, így szervezetünk szabályozásában, s ha jól működik, akkor pajzsként szolgálva véd és segíti alkalmazkodásunkat. Ám ha probléma adódik vele, azt mindenünk megsínyli…
– A pajzsmirigybetegségek igen elterjedtek Kárpátalján: ennek oka, hogy régiónk távol fekszik a tengerektől, kevés halat, tengeri sót fogyasztunk, s gyakran jódhiányos a táplálkozásunk, emellett pedig sok stressz ér bennünket és gyakran idegeskedünk is. Amennyiben valaki azt tapasztalja, hogy
egy ideje ingerlékeny, minden semmiség miatt sírógörcs kerülgeti, nem tud aludni, remeg a keze, a szíve összevissza kalapál és a nyugtató tabletta sem segít rajta,
ideje, hogy felkeresse a szakorvost – tanácsolja Olga Krafcsik, a megyei klinikai kórház endokrinológusa.
A doktornő szerint persze más betegségekre is mutathatnak a fentebbi jelek, ám ha ehhez még kellemetlen nyaktáji szorítás, nyelési nehézségek, köhögés, rekedtség társul, nagy valószínűség szerint szervezetünk anyagcseréjének fő szabályozójával van probléma. Kevés sokoldalúbb hormon kering bennünk, mint a pajzsmirigy által termelt.
Gyakorlatilag az összes szervre és sejtre hatással van valamilyen formában. Nem csoda hát, ha ez a kis pillangó alakú szerv ennyire fontos szereppel bír. A végleges diagnózist az ultrahang és a vér hormonvizsgálata határozza meg.
Amennyiben az ultrahangvizsgálat során göböket találnak, nem kell pánikba esni. A képződmények nem csak rosszindulatú daganatok lehetnek.
Ha a pajzsmirigy működése normális, ám folyadékkal teli kis méretű cisztát észlelnek, az gyógyszerekkel kezelhető, s a nőknél nem hat ki a fogamzóképességre.
– Ezek szerint nem kell minden göböt azonnal megműteni?
– Minden eset más és más. A kezelési stratégiát és taktikát az orvos határozza meg. Valakinek hagyományos hormonális gyógyításra, kezelésre van szüksége, másnak rendszeres kontrollra, hogy változik-e a göb mérete és struktúrája. Amennyiben felmerül a daganat gyanúja, akkor biopsziát végeznek, azaz ultrahang és egy vékony tű segítségével mintát vesznek a pajzsmirigyből, melyet citológiai vizsgálatnak vetnek alá. Az orvos csakis ezután dönti el, meg kell-e műteni a pácienst.
– Sokan, főleg a még szülés előtt álló nők, ódzkodnak a radioaktív jóddal történő kezeléstől. Valójában mennyire veszélyes ez?
– Radioaktív jóddal papilláris rák esetén gyógyítunk, a pajzsmirigy operációja után, hogy a daganat valamennyi szövetdarabkájától megszabaduljunk, nehogy újabb gócok jöjjenek létre.
– Mit tehetünk, hogyan védhetjük meg ezt a szervünket?
– A rendellenességre való hajlam genetikailag öröklődhet, de az életvitel okán, a környezet hatására is kialakulhat. Hogy elkerüljük endokrinológiai rendszerünk működési zavarait, fontos a teljes értékű táplálkozás, a racionális életvitel, a káros szenvedélyek kerülése. Ám a legfontosabb, hogy
szervezetünk elegendő mennyiségű jódhoz és szelénhez jusson.
Ukrajna számos régiójában, Kárpátalján pedig különösen alacsony a víz és a föld jódtartalma. A tavalyi statisztikák arról tanúskodnak, hogy szűkebb pátriánkban az országos átlagnál kétszer többen szenvednek pajzsmirigy-rendellenességben. Holott szervezetünk rendes működéséhez a gyerekeknek napi 50, a felnőtteknek 100–150, a terhes nőknek 200 mikrogramm jódra van szüksége belőle. Épp ezért az endémiás zónákban élőknek
a patikákban kapható jódkészítményekkel rendszeresen pótolniuk kell ezt a hiányt.
De a halakban és a tenger gyümölcseiben is nagy mennyiségben találhatók ezek az anyagok.
– Milyen gyakran érdemes elvégeztetni a pajzsmirigy kontrollját?
– Ha valakinek minden ok nélkül romlott a közérzete, ne bagatellizálja el, keresse fel a szakorvost. Évente egyszer érdemes megvizsgáltatni ezt a kényes szervet. Így idejében felismerhetik az elváltozást és megfelelő kezeléssel a beteg visszanyeri egészségét.
Magyar Tímea
