„Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad a napi apró örömökből” – kezdődik Benjamin Franklin szavaival Jánosi Ferenc rövidfilmje. Az elégedetlen egy mindössze négyperces összeállítás, melyben a fiatal főszereplő saját keserűségét tárja a nézők elé. Panaszkodik, mert neki csak biciklije van, és nem jár autóval, mint Kis Kele, szóvá teszi Kovács Izéke állandóan megújuló ruhatárát és frizuráját. A film során belelátunk mindhárom ember életének egy szeletébe és a végén megállapíthatjuk, hogy a legjobb élete mégiscsak a főszereplőnek van.
Azt mondják, az elégedetlenség emberi tulajdonság, lelkiállapot. A valóságban is előfordul olyasmi, ami miatt így érzünk. Sokan a mások által megkeresett pénz, megvásárolt új ruha, a jobb munka miatt békétlenkednek, míg egyesek alakjukkal, családi állapotukkal nincsenek megelégedve. De honnan ered ez a folyamatos negatív gondolkodás? Miért nem látjuk az élet napos oldalát?
A buszon vagy az utcán az ismerősünkkel találkozva először mindig a rossz hírek jönnek szóba. Mintha a jónak kevesebb lenne az értéke. Pedig a folyamatos összehasonlítgatás, az önvád, az irigység semmire sem vezet. A látszat néha csal, tartja a mondás. Nézzük a szociális médiában kreált problémamentes, boldog profilokat, aztán búsan konstatáljuk a valóságot, melyben monoton hétköznapok, szürke hétvégék várnak ránk. Elgondolkodunk, a mi életünk miért ilyen egyhangú?
Nem kellene annak lennie, de ezen csak mi változtathatunk. Lépjünk ki a mókuskerékből – itt nem arra célzok, hogy mondjunk fel munkahelyünkön, esetleg táplálkozzunk fénnyel –, és csak egy kicsit is foglalkozzunk a saját (!) boldogságunkkal. Nem kell világmegváltó tettekre gondolni, elég, ha csak kimozdulunk a hétvégi begubózás helyett, sétálunk, beszélgetünk, a digitális térből kilépve látjuk a természet és a körülöttünk lévők igazi arcát. Ne felejtsünk el élni és megélni mindazt, ami örömmel tölt el bennünket.
Tudom, hogy országunkban nem könnyű elérni ezt az életérzést, hiszen a lazulás nyugati módinak minősül, a kikapcsolódás, az önfejlesztés sem divat errefelé. Nekünk az éjt nappallá tevő robotolás jut osztályrészül. Vagy mégsem?
