Az emberek többsége szerint gyakorlatilag megállíthatatlan az elvándorlás a kárpátaljai magyar falvakból – legalábbis ez derült ki a Kárpáti Igaz Szó Facebook-oldalán készített felmérésből. Az általunk megkérdezett szakértő rámutatott: kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy szinte nincs olyan kárpátaljai család, melynek rokoni vagy ismerősi köréből ne dolgozna valaki külföldön, vagy ne telepedett volna át egy másik (általában nyugat-európai) országba.
A munkaképes lakosság elvándorlása és a csökkenő gyermekvállalás az elkövetkező időszakban lehet csak igazán aggasztó – nyilatkozta dr. Zubánics László, az UMDSZ elnöke a KISZó-nak adott exkluzív interjújában. Ehhez kapcsolódott a legutóbbi Facebook oldalunkon feltett kérdés: Ön szerint megállítható-e az elvándorlás a magyar falvakból? A válaszadók 71 százaléka mondta azt, hogy nem, míg csak 29 százalék vélekedett úgy, hogy gátat lehet szabni az elvándorlásnak.
https://www.facebook.com/kiszo/posts/2680254502021669
A témával kapcsolatban megkerestük Kolozsvári Katalint, az MTA CSFK Földrajztudományi Intézet fiatal kutatóját, aki tagja volt a Summa–2017 kutatócsapatnak, amely tizenöt év után felmérte a kárpátaljai magyarság számát, lakhely szerint megoszlását, ideiglenes migrációjának arányait, illetve, a közösségünk más népesedési jellemzőit.
– Nem véletlen, hogy a szavazók pesszimistán állnak e kérdéshez – kezdte a szakember. – Habár Kárpátalja mindig is aktív migrációs mutatókkal rendelkezett az ukrajnai megyék sorában, az utóbbi évek geopolitikai eseményei jelentősen felgyorsították a migrációs trendeket. A 2014-ben lezajló euromajdani események és a nyomában kibontakozó kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus hatására a gazdaság összeomlott, az emberek pedig elveszítették biztonságérzetüket is (emlékezzünk csak vissza a kényszerű sorozásokra, a kárpátaljai magyarság körében uralkodó pánikhangulatra).
Noha Kárpátalja több száz kilométerre fekszik Donbásztól, a megye társadalmi-gazdasági életére is jelentősen rányomta bélyegét a háború: a katonai behívásoktól való félelem mellett az ukrán hrivnya devalvációjával a bérek is elértéktelenedtek, miközben a közüzemi díjak, az élelmiszerárak megsokszorozódtak.
A kutató kiemelte, a migráció nem csak a magyar közösséget érinti, megyeszerte (sőt, országszerte) fokozódik az elvándorlás, a külföldi munkavállalás.
– Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy szinte nincs olyan kárpátaljai család, melynek rokoni vagy ismerősi köréből ne dolgozna valaki külföldön, vagy ne telepedett volna át egy másik (általában nyugat-európai) országba – fogalmazott. – Az elvándorlás mértékéről pontos adatokkal sajnos nem tudunk szolgálni, ami jelentős kihívás elé állítja a kutatókat is. Ez egyrészt azzal függ össze, hogy Ukrajnában lassan húsz éve tartottak utoljára népszámlálást, a migrációs statisztikák pedig rendkívül pontatlanok, így a magyarok valós számáról, az elvándorlás mértékéről is csak becslések léteznek.
Kolozsvári Katalin kitért arra, hogy a 2001-es ukrán népszámlálás szerint Kárpátalján élt az ukrajnai magyar nemzetiségű lakosság 96,8 százaléka, azaz 151,5 ezer fő. Ugyanekkor a magát magyar anyanyelvűnek vallók száma 158,7 ezer fő volt. Ez a kerekítve 152 ezer fő – a becslések szerint – 2010-re
minimum 7 ezer fővel csökkent, de a magyarországi bevándorlási statisztikákra alapozva akár 15–20 ezer fős fogyást is elképzelhetőnek tartottak a szakértők.
A 2010 óta eltelt időszakban azonban több körülmény jelentős hatást gyakorolt a kárpátaljai magyarok vándormozgalmára. Egyrészt 2011-ben lépett életbe Magyarországon az egyszerűsített honosítás intézménye, amely nagyban megkönnyíti a Magyarországra – illetve az egyéb EU-tagországokba – történő áttelepedést. Másrészt a már fent is említett geopolitikai események következtében újabb lendületet kapott a kárpátaljai magyarok kivándorlása. A trendek tehát egyértelműek voltak, a kivándorlás mértékéről azonban nem léteztek megalapozott becslések. Éppen ezért kutatótársaimmal úgy döntöttünk, hogy elvégezzük a Summa 2017 kutatást, melynek célja a kárpátaljai magyar közösség számának, települési megoszlásának, egyes fontosabb demográfiai jellemzőinek, valamint külföldi munka- és tanulási célú migrációjának a felmérése volt.
Az eredmények azt mutatják, hogy a magyarok száma – a várakozásnak megfelelően – csökkent, de a csökkenés mértéke kisebb, mint az a pesszimista forgatókönyvekből következne. Becslésünk szerint 2017-ben a magyarok – 2001-es népszámlálással összehasonlítható – száma 125 és 135 ezer fő között lehetett, legvalószínűbben 130 ezer fő körüli volt. Ugyanakkor a terepi adatgyűjtés alapján egyértelműen leszögezhető, hogy e szám sokkal alacsonyabb is lehet, ha a huzamosabban távol levőket (külföldön dolgozókat, tanulókat) immár nem kárpátaljai lakosként vesszük figyelembe.
A kárpátaljai magyarok létszámának változását az elmúlt évtizedekben leginkább a migráció határozta meg. Vizsgálatunk során a településenként meghatározott migrációs ráták összesítésével azt az eredményt kaptuk, hogy bő
15 év alatt 14,5 ezer magyar költözött külföldre, továbbá hatszáz Ukrajna belső részeikre, miközben a bevándorlás a nevezett irányokból csupán háromszáz, illetve száz fő körül alakult.
Az emigráció időbeli dinamikája igazodik a geopolitikai változásokhoz: 2014-től kezdődően jelentősen megemelkedett a kivándorlók száma. Míg a 2002–2013 közötti időszakban évi átlagos 900–950 fő költözött külföldre, addig a 2014-es geopolitikai változásokat követően ez a szám átlagosan 1200–1300 főre ugrott. A kárpátaljai magyarok körében a migráció elsődleges célországa évek óta Magyarország, de egyre erősödik Csehország vagy Nagy-Britannia szerepe is.
Az állandó migráció mellett a kutatás vizsgálta az ideiglenes migrációt is. Az eredményekből az derül ki, hogy
a teljes magyar népesség 22 százaléka (az aktív népesség 30 százaléka) legalább egy hónapot töltött külföldön 2016-ban, azaz a különböző célú ideiglenes, kinttartózkodás mintegy 27–28 ezer magyart tart mozgásban.
A külföldre járók kétharmada (ami 18–19 ezer főt jelent) hosszabb idő (legalább 3 hónapot) töltött külföldön; jellemzően ők azok, akik dolgoznak, illetve tanulnak a célországokban. Az évnek legalább a felét 11–12 ezer ember töltötte külföldön.
A kárpátaljai magyarok körében a külföldi munkavégzés – és egyéb célú tartózkodás – legnépszerűbb célországa továbbra is Magyarország. A külföldön legalább egy hónapot tartózkodók közel kétharmada Magyarországot preferálja, amit Csehország és Németország követ. A többi ország részesedése jóval alacsonyabb, közülük csak Nagy-Britannia, Hollandia és Szlovákia részesedése éri el az 1 százalékot. Azonban ha a hosszabb távú (3 hónapot elérő) külföldi tartózkodást vizsgáljuk, Magyarország népszerűsége csökken (50 százalék), míg a távolabbi desztinációk (elsősorban Csehország) szerepe nő.
Az ideiglenes migrációban elsősorban az aktív korú férfi népesség vesz részt, kiemelkedő mértékben a 20-24 évesek, de általában az 50 év alattiak a leginkább érintettek.
Minél hosszabb az ideiglenes távollét, annál nagyobb a férfiak aránya: míg a legalább egy hónapot külföldön töltők között 100 nőre 146 férfi jut, addig a legalább 9 hónapot külföldön tartózkodók között ez az arány 100 nő és 245 férfi. Mindez jól mutatja, hogy a hosszabb távú külföldön tartózkodás elsősorban a munka célú migrációt jelenti, amiben túlnyomórészt férfiak vesznek részt. Az aktuális kutatások eredményeire alapozva az elvándorlási folyamatok továbbra is égető társadalmi-gazdasági problémát jelentenek a megye és az ország egészét tekintve, a jövőt illetően pedig nehéz megjósolni e trendek alakulását.
Arra a kérdésünkre, milyen okokból vándorolnak el az emberek, a szakértő kifejtette, az Euromajdan eseményei előtt a migrációs szándékok okaiként az ukrajnai felmérések elsősorban az életszínvonallal kapcsolatos elégedetlenséget, a munkanélküliséget, a kedvezőtlen politikai klímát és az egészségügyi ellátás alacsony színvonalát jelölték meg.
– A Nemzetpolitikai Kutatóintézet által végzett TANDEM kutatás, melyet először 2016-ban, majd 2019-ben ismételten elvégeztek kárpátaljai magyarok és ukránok körében, hasonló eredményre jutott.
2016-ban a magyarok körében a vezető ok a kelet-ukrajnai konfliktus volt (31,5 százalék),
ezt követte a családi, párkapcsolati szempontok (20,4 százalék) és a munkanélküliség (18,5 százalék). A 2019-es felmérés eredményei alapján az első három indok megmaradt, csupán a sorrend változott – magyarázta a szakember.
Szabó Sándor
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
