Az ukrán elnök a minap aláírt egy rendeletet, melynek értelmében 20-ról 18-ra csökkenne a sorkötelezettség alsó határát. Ennek ellenére pár nappal utána a védelmi miniszter arról nyilatkozott, a szignózott rendelet értelmében ugyan megtehetnék, az idén tavasszal kezdődő sorozás alkalmával mégsem küldenek behívót a 18 éveseknek, csak a 20-27 éveseknek. A 20 évnél fiatalabbak önkéntesen jelentkezhetnek.
Lássuk be, utóbbi feltevés a vicckategóriába tartozik. Vagy valaki el tudja képzelni, hogy a sihederek fiatalemberek sorban álljanak azért, hogy majd 12-18 hónapon át embertelen körülmények között egzecíroztassák őket?
A seregben a rendszerváltás előtt sem volt leányálom a szolgálat, ám Ukrajna függetlenségének évei alatt tovább romlott az ellátás, a fegyelem, a biztonság. Az angyalbőrbe bújtatott férfiak beszámolóiból kiderül, hidegben, gyenge élelmezés mellett, rossz higiéniai körülmények között „edzik” őket, ami egy életre nyomot hagy bennük mentálisan, sokaknál, ne adj Isten, fizikálisan is.
Az ország keleti részében kirobbant fegyveres konfliktusban részt vevő katonák helyzete még ennél is rosszabb. A médiában megjelent riportokból mára az egész világ tudomást szerzett róla, hogy sátrakban vagy a föld alatti bunkerekben, rágcsálók társaságában, tisztálkodási lehetőségek nélkül étlen-szomjan kénytelenek szembenézni a halállal. Sokszor hordhatatlan ruhában, megfelelő harci felszereltség nélkül kell tartaniuk a frontvonalat, s ha nincsenek az önkéntesek, éhen halnának, télvíz idején megfagynának.
Az is gyanús, miért sietett kihangsúlyozni a miniszter, hogy tavasszal még „megkegyelmeznek” a 18 éveseknek. Netalán így akarja megelőzni, hogy a szülők újabb kimenekítési tervet készítsenek?
A háború kirobbanása óta Ukrajnában minden év tavaszán és őszén megindul az embervadászat, mivel a hadkiegészítők képtelenek teljesíteni a terveket, sorozások idején munkatársaik az utcákon, a munkahelyeken, bárokban vadásznak az újoncokra és erőszakkal kényszerítik őket arra, hogy orvosi vizsgálaton vegyenek részt, majd bevonuljanak. Holott ehhez nincs törvényes joguk. Közterületen legfeljebb a rendőrség munkatársai igazoltathatják az állampolgárokat, s csak abban az esetben állíthatják elő őket, amennyiben bizonyíték van rá, hogy átvették a behívót, és mégsem jelentek meg a hadkiegészítőben. Nem beszélve arról, hogy nemegyszer látássérült, rokkant fiatalokat sem engedtek haza a parancsnokságról, a kötelezően kiírt létszám teljesítése érdekében vonatra tették és a kijelölt katonai egységhez küldték őket úgy, hogy el sem tudtak köszönni szeretteiktől.
Hogyan lehetne felszámolni az évente két alkalommal beinduló kényszersorozást, s a fiatalok ebből fakadó külföldre menekítését? Egyetlen megoldás létezik: a hivatásos hadsereg bevezetése, melyben presztízse, értéke lenne a katonának, rendes kiképzést és felszerelést kapna. A szaktárcánál is egyre többen elismerik ezt, annál is inkább, hogy a legtöbb országban, azon belül a NATO-tagországokban sincs már behívás. Vannak, akik szerint nem szerencsés háború idején belekezdeni a hadsereg átalakításába. Inkább annak belső szerkezetét kellene megreformálni.
Így vagy úgy, egyvalamiben biztos vagyok, radikális változásra van szükség. Amíg ugyanis nem történik valami, idén tavasszal folytatódik az embervadászat.
