Az elmúlt héten Budapesten, a Magyarság Házában kezdetét vette a Kárpáti Igaz Szó centenáriumi esemény folyama. Dunda György lapigazgató vázolta a legrégebbi kárpátaljai periodika kalandos történetét, szólt az újság történetének legfontosabb állomásairól, ismertette a mai állapotokat, beavatta a hallgatóságot abba, miként is készül jelenleg a KISZó nyomtatott és online változata. Digitálisan bemutatta annak a fotókiállításnak az anyagát, amit Zunko Barnabás fotóriporterünk szerkesztett, s aminek a megnyitójára február elsején, szombaton kerül sor a Munkácsi utcai szerkesztőségünkben az aznapi hazahívogató KISZó-nap keretében.
A Magyarság Háza Szabadegyetemének keretében elhangzott KISZó–100! centenáriumi előadás során lapigazgatónk vázolta a kezdeteket. Eszerint 1920. január 31-én jelent meg az akkor még Munkás Újság első száma, de az ezt megelőző évben próbajelleggel már megjelent az Ungvári Munkás című kiadvány is, de később mégiscsak az 1920-as indulást tekintették a kiindulópontnak, és onnan datálják a lap megszületését. Az első lapszámokat bizonyos Gáti József jegyezte szerkesztőként és kiadóként. A Munkás Újság hetente jelent meg, de a második világháború során, egészen pontosan 1938. október 23-tól 1945. május 27-ig szüneteltette tevékenységét. Ekkor még mindig Munkás Újság címmel jött ki a nyomdából, heti háromszor. Az első évtizedek korszakából leggyakrabban Fejér Hermann és Rotman Miklós nevével találkozhattunk.
Kárpáti Igaz Szóként 1945. december 8-án jelent meg első ízben, mint a Zakarpatszka Pravda fordításos kiadása. Ezt az időszakot később Balla László, a lap egykori főszerkesztője az „egyiptomi fogság” éveinek nevezte, utalva arra az elnyomásra és nehéz állapotokra, ami akkor jellemezte az újság működését, amikor a hivatalos ukrán lap minden téren éreztette felsőbbrendűségét.
A korabeli leírások alapján némi enyhülés előbb 1953-tól, Sztalin halálát követően, de még inkább 1957-től, a magyar szabadságharc leverése után következett, amikor egyes pártfunkcionáriusok hajlottak arra, hogy kicsivel több levegőhöz juthasson a helyi magyar közösség. Ekkortól váltak például szabadon elérhetővé a magyarországi lapok, kiadványok is. Megérezve a lehetőséget a szabadabb létezésre, az akkori kollégák beadványokkal kezdték el bombázni az illetékes hatóságokat, de hosszú út vezetett az önállóság kivívásához, aminek első fontos állomása 1965. június elseje volt. Ekkor jelent meg először a Zakarpatszka Pravdától független tartalommal a magyar újság, amikor végre saját írásokkal is jelentkezhettek. Ám miután addig csak fordítók dolgoztak a lapnál, súlyos káderhiány lépett fel, az első hónapokban Balla László és a rádió magyar adásától érkező Lusztig Károly vitte hátán a lapot, amíg a fiatal tollforgató-jelöltekből zsurnalisztákat neveltek.
A teljesen önálló magyar kiadás 1967. március 8-ra esik. Innentől kezdve egyfajta magyarságintézményként is igyekezett helytállni a szerkesztőség, hangzott el a budapesti bemutatkozó fórumon. A lap székháza 1970-ig a régi vármegyeházán volt, 1970-től pedig másfél évtizeden át a belvárosban, a Korzó sarkán, a mai adóhatóság épületében székelt. A nyolcvanas évek közepétől a megyeszékhely Gagarin utcai kiadóhivatala volt a székhely. Ezekben az időkben amolyan magyar találkozási ponttá is vált az újság szerkesztősége. 1971-ben a szerkesztőség patronálásával megalakult a megye fiatal tollforgatóit tömörítő József Atilla Irodalmi Stúdió. 1979 és 1986 között a laptestbe tördelve, az abból kivágható oldalakat kötetté fűzve 16 költő jutott önálló kötethez, köztük Dupka György, Horváth Sándor, Finta Éva, Nagy Zoltán Mihály (A sátán fattya szerzője), Fodor Géza, Füzesi Magda. Az 1980-as évek elején megalakult és közel egy évtizeden át működött a Kárpáti Igaz Szó olvasóinak Petőfi Énekkara. 1982 és 1989 között közel húsz festő, grafikus, fotós műveiből rendeztek kiállítást a szerkesztőség nagytermében, ilyenkor a laptestből kivágható katalógus készült. A magyarok által lakott nagyobb községekben évi 3–4 alkalommal Kárpáti Igaz Szó fesztiválokat, szerkesztőségi nyílt napokat szerveztek, aminek a hagyományát a kétezres években Élő Újságok révén ismét felelevenítették.
A Szovjetunió 1991-es széthullása nehéz gazdasági helyzetbe sodorta a lapot, amelynek fenntartója ekkortól kezdve kétharmadrészt a megyei önkormányzat, egyharmadrészt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) lett. Ennek az állapotnak a 2005-ös, sajnálatos kárpátaljai magyar médiaháború vetett véget, aminek eredményeként kis ideig két hasonló nevű lap is megjelent, de az olvasók végső soron az „igazi” mellett tették le a voksukat.
A KISZó történetének legújabb fejezete, az ún. „új kezdet” pedig 2018 tavaszára esik. Ezen év januárjától megújult a KISZó Online, 2019-től végre színesben jelenik meg a legrégebbi kárpátaljai magyar újság, tavaly májusban beindult az ukrán nyelvű online tartalomszolgáltatás is, amire hála Istennek nem a jogszűkítő ukrán törvények vittek rá, sokkal inkább az a szándék és felismerés, hogy magyar érzelemmel, magyar gondolkodásmóddal próbáljuk meg hallatni hangunkat, érvelnünk igazunk mellett az ukrán nyelvű médiatérben, hogy elmondhassuk a többségi társadalomnak aggályainkat, félelemeinket, hogy árkok helyett hidakat építsünk, uszítás helyett a toleranciát és a nemzetiségi békét propagáljuk.
Eközben Facebook-oldalunkon a hírek mellett sajátos KISZó-grafikákkal, egyedi lapbeajánlóval, storykkal, aktuális heti kérdéssel, s tavaly ősztől rendszeresen KISZó-podcasttal is jelentkezünk, s mienk a legaktívabb Instagram-oldal is. 2019 tavaszán egy nagysikerű KISZÓ-s médiatanfolyamot is lebonyolítottunk, ahol az újságírás, a média kulisszatitkaiba avattunk be tucatnyinál is több fiatalt, zömében Ungváron tanuló egyetemistákat.
2020-ra, a centenárium évére ráfordulva 13 főállású és 7 külsős kolléga segítségével készítünk, egyedüliként Kárpátalján heti 28 oldalas élő, saját tartalmat, amit a hagyományos postai terjesztés mellett tavaly óta új alternatív terjesztési hálózatunkon keresztül is próbálunk eljuttatni a lehető legtöbb helyre. Az „új kezdet” egybeesett egy hatalmas ajándékkal is. 2018 májusában a magyar kormány által finanszírozott, s az UMDSZ-nek átadott korszerű, minden igényt kielégítő Munkácsi utcai Ungvári Magyar Házba költözhettünk át, amit igencsak kiérdemeltünk már a sorstól, fogalmazott Dunda György.
Végezetül még tudatta: mára teljesen letisztultak a korábban olykor zavaros tulajdonosi viszonyok is, a lapot a Tisza FM Stúdió Kft. adja ki, melynek a paritás elvét követve az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a lap mindenkori munkatársait tömörítő KISZó fejlesztéséért civil szervezet a tulajdonosa.
(Centenáriumi ünnepi rendezvényeink megrendezését Magyarország Ukrajnai Nagykövetsége támogatta.)
