A vírus másik arca│KISZó-riport

A mezőgazdasági felszerelések és műszaki cikkek kereskedelmének korlátozása az élelmiszerellátást is veszélyeztetheti.

Miközben Ukrajna lakosságának mindennapjait alapjaiban forgatta fel a koronavírus, vannak, kik kénytelenek továbbra is a mindennapok szabályai szerint élni. Ezek sorába tartoznak a földművesek. Számukra nincs megállás, mert ha holnap Ukrajna kenyeret akar a polgárok asztalára, akkor a földet minden körülmények között meg kell művelni és az állatállományt el kell látni!

Pontosabban mindezt csak kellene, mert az elmúlt 2-3 nap ugocsai tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a „vírusháború” frontján hozott kormányzati intézkedések némelyike korántsem volt átgondolt, de nézzünk csak szét egy kárpátaljai faluban, mondjuk Tiszapéterfalván, hogy mit is okoztak a kereskedelmet korlátozó rendelkezések.

– Őrületet! – fakad ki Kenéz Ferenc vállalkozó, aki műszaki és gazdaboltot vezet.

– A rendelkezéseken megfelelően én is lehúztam a rolót, de a helyzet kezd tarthatatlanná válni. Pár napja például egy szélvihar sok fóliaházat rongált meg a környéken. Több gazdaságból is a megkerestek, hogy gyorsan adjak melegházi fólia-tekercseket, de a kereskedelmi stop miatt nem tehettem. Hogy a dolog még cifrább legyen, az éjszakai talajmenti fagy a sérült fóliák alatt hajtatásban lévő zöldségeket veszélyeztette.

Elkeserítő a helyzet: hiába van raktáron áru, hiába jön a vevő, akinek órákon belül javítani kellett volna a fóliasátrat, mégsem szolgálhattam ki – kesergett a vállalkozó. majd így folytatta:

– Másnap a helyi pékségből kerestek, hogy elszakadt az egyik dagasztógép erőátviteli szalagja. Nem egy nagy tétel, van is raktáron, de őket sem szolgálhattam ki. A pékségben most a forró kemence mellett forró imákat is mondanak, hogy az úgy ahogy megjavított szalag bírja ki, míg a kereskedelmi korlátozások véget nem érnek, mert ha megadja magát, napi több százzal kevesebb kenyér kerül a polcokra.

A helyi baromfitelepekről jobb szót sem ejteni. Gondoljunk bele, egy széthulló csapágy miatt leálló ventillációs rendszer akár több ezer csibe vagy kiskacsa pusztulását, megfulladását is jelentheti.

Miközben a kereskedő mérgelődik, két utcával odébb Molnár András baromfitenyésztő is igencsak elkeseredetten elemzi az intézkedések hátulütőit.

– Aki kitalálta ezt a karantént – mondja elkomorodott arccal – az a mezőgazdaság alapvető szabályaival sincs tisztában. A hozzám hasonló, napos és előnevelt csibét nevelő vállalkozók gyakorlatilag húst tesznek az ország asztalára, most mégis úgy kezelnek bennünket, mint valami bűnözőket. A hatalom semmi mást nem tud, mint tiltani, ez pedig esetünkben hatalmas kieséssel jár majd.

Ha nem tudok kereskedelmi tevékenységet folytatni, és értékesíteni a csibéket, akkor mit csinálok?

Kapacitásom a felnevelésükre nincs, hiszen vállalkozásom elsődleges célja nem az előnevelt csibetartás, hanem a tenyésztojás előállítása és keltetése. Ráadásul az eddig értékesített csibékkel is bajok lesznek A kereskedelem ellehetetlenítése miatt hogyan fogunk nevelő és tojató tápokat előállítani?

Évtizedek tisztes munkáját dobhatjuk a szemétdombra, és legtöbbünknek nincs elég tartaléka ahhoz, hogy a nulláról kezdjük újra.

Miért van az, hogy itt csak tiltani tudnak? Nézzenek már szét a törvényhozók Európában! Ott az állam a jelenlegi nehéz helyzetben adókedvezményekkel, hitelek jóváírásával és egyéb könnyítésekkel igyekszik segíteni a gazdákat. A francia agrárminiszter egyenesen azt találta mondani a karanténban unatkozó párizsiaknak, hogy ragadjanak kapát, menjenek ki a vidéki gazdaságokba, és segítsenek a farmereknek abban, hogy az ország asztalán a krízis elmúltával is legyen kenyér. Ezzel szemben itt jön a rendőr és megbüntet, hogy miért dolgozunk a telepen. Már bocsánat, de ha nem látom el a tenyészállataimat, annak elhullás lesz a vége! Tudom, hogy a helyzet nehéz és veszélyes, de a szabályok betartása mellett a mezőgazdasági termékek kis- és nagykereskedelmét nem tiltani, hanem segíteni kellene, mert azt kockáztatjuk, hogy az ország amúgy is nehéz helyzetben lévő élelmiszerellátása összeomlik, és mindenből importra szorulunk majd.

Barta Károlynak mind a műszaki cikkek, mind az élelmiszerek kereskedelmére van rálátása, hiszen műszaki és élelmiszerboltot is üzemeltet. Már ameddig üzemeltet…

– El nem tudom képzelni, hogy tavasszal, a kerti munkák dandárjában hogyan lehetett megszüntetni a műszaki cikkek, a műtrágya és a mezőgazdasági eszközök kereskedelmét, hiszen

egy vegyesboltban ugyanannyi az esélye a megfertőződésnek, mint a kapák-kaszák között.

A helyi, sokszor igencsak tőkeszegény mezőgazdasági vállalkozók sokszor még azt sem engedhetik meg maguknak, hogy hónapokra előre gondolkodjanak és ez még nem minden. Tegyük fel, ha egy közintézményben tönkre megy valami, akkor nem szerezhetik be az új berendezést, mert a műszaki boltokra karantén van! Vajon a parlamenti képviselő urak mit szólnának hozzá, ha azért nem tudnák lehúzni a WC-t mert a kereskedő nem adhat el egy szivattyút?

Ráadásul, míg Európa boldogabbik felén pénzügyi mentőcsomagokkal igyekeznek a kereskedelmi egységek túlélését segíteni, nálunk csak büntetni tudnak.

A jelen őrületben például 1 azaz egy napot késtem az adó befizetésével aminek köszönhetően rögtön „gazdagabb” lettem egy 1100 hrivnyás büntetésről szóló csekkel.

A másik dolog, amivel kereskedőként nem tudok egyetérteni, az elszálló élelmiszer árak. Visszásnak tűnhet, de higgye el, az árudrágítás (nemrég a nagyszőlősi piac egyes standjain már 80 hrivnya volt egy kiló hajdina) csak a spekulánsoknak kedvez, de nem az adózó, hivatalosan dolgozó kereskedőknek. Ez ellen a jelenség ellen pedig csak a termelők és a kereskedők fokozott gazdasági védelmével és a hatóságilag megszabott ármaximumokkal lehetne harcolni.

Az elkeserítő helyzetet tapasztalva persze szinte mindenkinek beugrik a megoldás: rendeljünk a neten, fizessünk átutalással és minden megoldódik. Igen megoldódna, ha az internetes kereskedelem Kárpátalja falvainak mezőgazdasági termelői között úgy 300 százalékkal elterjedtebb lenne. Végtére lássuk be, az 50-60 éves, számítógépet és internetet kezelni nem igazán képes, az átutalásos fizetések terén sok rossz tapasztalattal rendelkező kárpátaljai „gazduram” nem szívesen fog ehhez az eszközhöz nyúlni.

Matúz István