A százéves Kárpáti Igaz Szó folytatja az egykori és mai kollégák visszaemlékezéseinek közlését, amelyek által az olvasók is betekintést nyerhetnek a lap gazdag múltjába. A KISZó lapigazgatója, Dunda György után fotóriporterünk, Zunko Barnabás mesél a lappal való múltjáról.
Matyi bácsi fotója 15 év eltéréssel
Talán ott kezdeném, még 10 éves sem lehettem, amikor otthon az egyik fiókból kezembe került a Kárpáti Igaz Szó, amiben édesapám portréja volt. Rögvest feltettem magamnak a kérdést: „lehetek-e egyszer én is szereplője az újságnak?”. Lettem. Harangszenteléskor verseltem a szürtei templomnál. Ott voltak a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségétől is.
S milyen véletlen, édesapámat és engem is Markovics Mátyás fotózott le, igaz 15 év különbséggel.
2004-ben kerültem a laphoz mint gépkocsivezető. Pár hónap múlva Tóth László fotós nyugdíjba ment, s egyszerűen nem volt kinek fényképezni a beregszászi borfesztiválon. Engem küldtek. Még most is emlékszem, mennyire izgultam, hogy megfelelek-e e nagy múltú újság elvárásainak, és át tudom-e adni a fesztivál hangulatát az Olvasónak. Talán sikerült, mert már 15 éve vagyok fotóriportere a Kárpáti Igaz Szónak.
Őszintén bevallom, nincs összehasonlítási alapom, hogy milyen egy más kollektíva vagy munkahely, mert nekem Ők, Ő az első.
A kezdetektől elfogadtak, segítettek, talán meg is szerettek. Az eltelt évek alatt sok munkatársam elment, de jöttek újak, fiatalok. Bizton állíthatom, aki egyszer átlépte a szerkesztőség küszöbét, ott marad, és büszke arra, hogy írásával, fotóival, munkájával szolgálhatja a kárpátaljai magyarságot.
Sok mindent fotóztam már: nagyszerű embereket, forradalmat, nehéz sorsokat stb. Képeimből kiállításokat is rendeztek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Matyi bácsiról készült fotóm ott van a szerkesztőség falán, hiszen neki köszönhető, hogy szerepelhettem a most jubiláló Kárpáti Igaz Szó hasábjain, s bizonyos értelemben őt tartom a mesteremnek is.
Zunko Barnabás
