A karantén megváltoztatta az ünnep külsőségeit, de lelki értékeit nem vehette el.
A nyomtatott Kárpáti Igaz Szóban hetente jelentkezünk valamilyen karantén-körképpel, amely különböző szemszögből közelíti meg a vesztegzár életünkre gyakorolt hatását. A friss lapszámunkban az idei rendhagyó húsvéti ünneplésről kérdeztünk néhány családot. A riportot egészében a Kárpáti Igaz Szó április 16-i lapszámában olvashatják. Online részekre bontva közöljük az írásokat.
A koncházai Palkó Enikő és családja negatív és pozitív élményekkel is gazdagodott az idei húsvét során.
– Csak hárman ültünk az ünnepi asztalnál, ami hiányérzetet keltett bennem. Nálunk az a szokás, hogy mivel év közben folyamatosan rohanunk, két legnagyobb ünnepünk alkalmával mindig igyekszünk „megállni” és megadni a módját. Ez többek között azt jelenti, hogy a családomon kívül – férjem, fiam, lányom és családja – a kománém, s az egyik szomszédom is nálunk ünnepel. Viszont a karantén-intézkedések felülírták ezt a szép hagyományt.
Debrecenben tanuló fiam még március 15-én, a karantén ottani bevezetésekor hazajött, ki kellett költöznie a kollégiumból.
Most kéthónapos az első kisunokám, úgy terveztük, hogy a lányomék már vele együtt jönnek húsvétolni, de végül közösen úgy döntöttünk, betartjuk az előírást és otthon maradnak.
Csak Viber-en „locsolóztunk”.
Az az igazság, hogy idén teljesen más volt Krisztus feltámadásának méltatása. Az ünnepnek számomra megvannak a kötelező szertartásai, ételei. Nálunk mindig kerül az asztalra sonka, kolbász, tojás, sárgatúró, cékla és pászka. Míg máskor rohanva sütöttem, főztem, most kényelmesen készülődtem, mivel pedagógusként jelenleg nem dolgozhatok. Ugyan egy lelkész járta a település utcáját, hogy megszentelje az ünnepi kosarat, úgy döntöttem, élek a házi szentelés lehetőségével, és a római katolikus útmutató szerint, vasárnap reggel, szűk családi körben magam hintettem meg szentelt vízzel az ételt, és kértem a Jóisten áldását.
Nálam az ünnepi rákészülés elmaradhatatlan része, hogy nagycsütörtöktől kezdve naponta elmegyek a templomba, fokozatosan készülök Krisztus feltámadására.
Sőt, virágvasárnap a helmeci keresztúton is részt szoktam venni, ami most ugyancsak elmaradt.
Idén hiába néztem a tévében az online miséket, más volt a hangulat, hatalmas hiányérzet maradt bennem. Nekem szükségem van az embertársaimra, az egyházi közösségre…
A locsolózás is elmaradt, még a testvérem sem látogatott meg. No, az egyetlen pozitívuma az volt az idei alkalomnak, hogy kevesebb időt kellett a konyhában töltenem, s nem fáradtam el a vendégek után maradó mosatlan eltakarításában. De szívesen vállaltam volna, csak együtt lehettünk volna – vallotta be a pedagógus, aki hozzátette, ugyan a karantén előírásait betartja, viszont a vírusnál sokkal jobban fél a járvány gazdasági következményeitől. Mert a karanténba kényszerített lakosság jövedelem nélkül maradt, viszont a számlákat nem törölte el senki, ugyanúgy kikézbesítik azokat.
– Én idegeskedés helyett úgy állok hozzá a jelenlegi helyzethez, mintha szabadságon lennék.
Az elmúlt négy évben sajnos nem volt lehetőségem pihenni, s jól jön egy kis leállás. Aki kertes házban lakik, annak most eleve számos teendője van. Nincs időm unatkozni, olyan fiókokban is kitakarítok, ahová már évek óta nem néztem be – mondta el lapunknak az Ungvári járásban élő pedagógus.
