A karantén megváltoztatta az ünnep külsőségeit, de lelki értékeit nem vehette el.
A nyomtatott Kárpáti Igaz Szóban hetente jelentkezünk valamilyen karantén-körképpel, amely különböző szemszögből közelíti meg a vesztegzár életünkre gyakorolt hatását. A friss lapszámunkban az idei rendhagyó húsvéti ünneplésről kérdeztünk néhány családot. A riportot egészében a Kárpáti Igaz Szó április 16-i lapszámában olvashatják, azt részekre bontva közöljük online oldalunkon:
A beregszászi Kovács-Molnár családnál is rendhagyó, mondhatni csendes volt az idei húsvét. Anita, a háziasszony talán még örült is annak, hogy most nem csak az ő nyakába szakadt a készülődés, a finomságok sütése-főzése, ugyanis mind a férje, mind pedig a gyermekei – a tízéves Ádám és az ötéves Aliz – is kivették részüket az ünnepi teendőkből, tehát minden rosszban van valami jó.
– Mi inkább olyan húsvétkor kiránduló család vagyunk, mivel a karantén miatt most nem mehettünk a természetbe, maradt a saját kert. De ez nem vette el az ünnep varázsát.
Mondhatnám, ez volt a karantén talán egyetlen jó hozadéka, ugyanis azokra a dolgokra is maradt időnk, amelyek eddig nem.
Kicsinosítottuk a házat és az udvart, virágokat ültettünk, tehát nemcsak lelkileg, de fizikailag is felkészültünk a szép ünnepre. Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetne érdekesebbé tenni a gyermekeimnek a húsvétot, hiszen elmaradtak az oda-vissza látogatások. Ezért, hogy senki ne unatkozzon, a saját gyermekkoromra visszaemlékezve, hozzáláttunk a karcos hímes tojás elkészítéséhez, amit még nagymamámtól tanultam.
Aliznak nagyon tetszett a karcolgatás, még a csokitojás sem érdekelte, nem is vettünk.
A saját alkotásunk került a dekorációba és az ünnepi asztalra, a szintén közösen készített mazsolás kalács, sonka, gombás csülökbatyu mellé, s ezektől lett igazi meghitt négytagú családi ünnep az idei – mondta Anita.
Református családként Kovács-Molnárék külföldön maradt családtagjaikkal egyidőben, együtt nézték a tévében az online istentiszteletet, reggeliztek és úrvacsoráztak.
– Ez is nagyon fontos volt a számunkra, hiszen még sosem voltunk ilyen távol a szüleimtől, de a közös ima összehozott mindannyiunkat.
Viszont egyre nehezebb elviselni a távolságot, a gyerekek is türelmetlenebbek, nehéz velük megérttetni azt, hogy most nem mehetünk a szomszédba, vagy nálunk sem jöhetnek a pajtásaik. De elég jól kezelik a helyzetet, hogy el ne hervadjunk, a párom és Ádám meglocsolt engem és Alizt, én pedig egy aktuális, rendhagyó locsolóverset írtam, amit nagy unszolásra elszavalt a fiunk, és sok-sok kislánynak, rokonnak és ismerősnek átküldtük a videót. Végül neki is nagyon megtetszett a versike, hiszen sok jó, pozitív visszajelzést és persze virtuális csokinyuszit és hímest kapott.
A kiemelt képen Kovács-Molnár Ádám és Aliz
