Létezik-e Ukrajnában cigánybűnözés? A kérdésre számos ukrajnai sajtókiadványban keresik a választ. A roma kultúra nemzetközi napja apropóján e kérdésre kerestünk választ. A KISZó szempont rovatában Borisz Bucsko, a Romano Csgip romaszervezet elnöke válaszol.
– Tudják-e pontosan, hány roma él Ukrajnában?
– Az országban a legutóbbi népszámláláskor 50 000-en vallották magukat cigánynak. A nem hivatalos adatok szerint viszont valójában legalább háromszor annyian vannak. A társadalomban egyre erősödik a velük szembeni intolerancia. A nem minden ok nélkül kialakult ellenszenv is közrejátszhat abban, hogy a romák az ukrán társadalom kitaszított gyermekei.
– A hátrányos helyzet köztudott, ám ön kitaszítottságról beszél. Miért?
– A roma érdekvédelmi szervezetek által vezetett kimutatások szerint a népcsoport 75 százaléka analfabéta. Különösen igaz ez a harminc éven aluliakra. Ez is annak a jele, hogy Ukrajnában felerősödött a cigányok kirekesztésének folyamata. A kisebbség egyes képviselői azt állítják, két választásuk van: lopnak vagy zenélnek. Szerintem viszont az a legnagyobb probléma, hogy hiányzik a romák integrációjáról szóló program. Pontosabban, az eddigi elképzelések egyike sem valósult meg. Ugyanakkor kitárult előttük a bűnözés mezeje.
–Mi vezetett a jelenlegi helyzethez?
– A szovjet érában próbálkoztak különféle kényszerítő intézkedésekkel. 1956-ban például született egy speciális cigánytörvény, mely a romák csavargó életmódját kívánta megszüntetni. Az integrációs törekvések jegyében mesterségesen alkottak roma kulturális életet, aminek egyik terméke volt a „Tábor az égbe megy” című mozifilm. Az elhatározásból azonban semmi sem lett. Hiába telepítették át a nyugat-ukrajnai régiókból, így Kárpátaljáról is a cigányok jelentős részét a szűzföldre vagy a donecki szénbányák közelébe, hogy ott munkásokat faragjanak belőlük, az etnikum ellenállt.
–Létezik a sokat emlegetett cigánybűnözés?
– Szerintem eltúlzottak azok a sztereotípiák, hogy a romák 70 – 90 százaléka bűnöző életmódot folytat. Azt viszont el kell ismerni, hogy a cigány bűnözés sajnos az ukrán jelen realitása. A probléma forrása azonban a megélhetés nehézségeiben keresendő. Az etnikum tagjait rendre azzal utasítják el a munkáltató cégek, hogy aluliskolázottak és a lopáson kívül semmi máshoz nem értenek.
Azt is tudni kell, hogy az ukrajnai romák zöme Kárpátalján él. Jelentős részük a túlélés reményében rendre a megye határain túl keresi a megélhetést. Becslésem szerint 10–12 ezerre tehető azoknak a kárpátaljai cigányoknak a száma, akik az ukrán főváros környéki szeméttelepeken élnek és egyes tagjaik a könnyű pénzszerzés miatt terrorizálják a lakosságot. Ezek az egyének az aluljárókban, a tömegesen látogatott szórakozóhelyeken kéregetnek, de a leggyakrabban zsebtolvajlással és lopással foglalkoznak. Ám higgyék el, nem lehet ezek alapján megítélni az egész népcsoportot.
Balogh Csaba