Ami azt illeti, Kossuth Lajos óta – kinek köztudomásúan elfogyott a regimentje – előszeretettel üzengetnek népüknek-nemzetüknek-alatvalóiknak a politikusok. Manapság ugye ezt hívják kormánykommunikációnak, de azért a lényeg változatlan maradt: a Nagy Ember nem csak szavaival, hanem viselkedésével-gesztusaival közöl valamit választópolgáraival. Ilyen volt, mint tudjuk, Hruscsov híres ENSZ-beli asztalverése, vagy Churchill húzása a két ujjával formázott, elhíresült V betűvel, mi szerint: „Győzünk”.
És biza így van ez manapság is, amikor ezekben a koronavírustól sújtott napokban is gesztusaikkal üzengetnek nekünk politikusaink. Persze mindenki saját módján teszi ezt, hiszen mit is látunk? Az EU brüsszeli agyközpontjában (bár mondhattam volna vízfejet is) a zabszemreakció legszebb tüneteit mutatva igyekeznek meggyőzni polgáraikat saját nélkülözhetetlenségükről az eurokraták, miközben a vak is láthatja, hogy a sokat hangoztatott „európai egység” hány sebből vérzik. Munkájukat elnézve az jut az ember eszébe, ami a vitorlás hajók korában a mentőcsónakok oldalára volt festve: „Mindenki magáért, Isten mindenkiért”.
Ez persze nem általános, hiszen a közép-kelet európai országok politikusai úgy döntöttek, inkább erőt próbálnak felmutatni választópolgáraik felé. Magyarországon példának okáért Orbán Viktor kórházakat látogat, egészségügyi felszerelések átvételeinél jelenik meg, operatív törzset irányít. Igyekszik valamiképpen a „nyugodt erő” érzetét kelteni. Üzenete pedig egyértelmű: vihar tépázza ugyan hajónkat, de a tisztek helyükön vannak, a matrózok teszik a dolgukat, a fenékszivattyúk működnek, a dugaszolás állja a megpróbáltatásokat, és a kapitányt sem tudta még leseperni egy hullám a parancsnoki állásból. Kommunikációja egy összekapaszkodó, a közös felelősségvállas fontosságát hangsúlyozó PR-ra épít, amit lehet szidni, lehet ellenzéki oldalról utálni, de el kell ismerni, hogy sikeres, hiszen működik.
A vezéri üzenetek tolmácsolásából nem húzhatta ki magát Ukrajna sem, ahol Volodimir Zelinszkij is úgy döntött a minap, hogy üzen a kárpátaljaiaknak, és személyesen mutat irányt e vidék lakosságának, hogyan is viseljék a nehéz időket. Ungvár készült hát a Vezér fogadására, mi pedig találgattunk, hogy mi is fog történni. Az elnök majd beszédet mond, kitartásra, türelemre, közös teherviselésre, összefogásra buzdít majd? Ellátogat a megyei kórházba és személyesen győződik meg az orvosok-nővérek védőfelszerelésekkel való ellátásáról? Horribilie dictu elbeszélget pár koronavírussal benn fekvő beteggel és jobbulást kíván nekik? Megtekinti a Csap-Záhony határátkelőn nyugatról hazatérő ukrán vendégmunkások exodusát?
Nos, ma már nem meglepetés, de nem ezek voltak ideutazása céljai. Szeretett vezérünk ehelyett inkább ellátogatott szemrevételezni a frissiben-hamarjában átadott munkácsi katonai körzet új lakókomplexumát és laktanyáját, megpaskolt pár fényes katonai állapot, valamint megtekintette a vidékünkre – köztudottan Ukrajna legkevésbé forrongó, legbékésebb tájára – rittyentett, deszant-alakulatok által előadott, hadgyakorlatot is. Bizony, nekünk ilyen harcias elnökünk van, aki ha kell Kalasnyikovot ragad, és szitává lövi-löveti azt a fránya koronavírust. (Zárójelben jegyzem meg, van még egy Romeo end Juliett szivarom – újabban nem merek bagózni a fertőzésveszély miatt, de hát én már csak egy ilyen gyáva kukac vagyok – amit egy üveg parafa dugós tequilával egyetemben ez úton felajánlanék számára, hogy a Clint Eastwoodos macsókép tökéletes legyen.)
Azt viszont sajnos nem nehéz elképzelni, hogy mindez valójában mit is jelet Kárpátalja számára. Egy ilyen militáns megnyilvánulás az egész világot fenyegető dögvésznek idején ugyanis a legkevésbé sem tud megnyugtató lenni. Végtére bármilyen jól képzettek(?) és felszereltek(?) az ukrán deszantosok, valahogy mégis kétlem, hogy az országot ők fogják megvédeni e láthatatlan, alattomos és kíméletlen ellenség ellenében. Részemről jobban bízok (bíznék) a jól megfizetett és nem korrupt orvosokban,nővérekben, az egészségbiztosítás okán jutányos árú gyógyszerekben, a működőképes lélegeztető gépekben és a megfelelően felszerelt kórtermekben. Vagy eme elnöki megnyilvánulások nem is a koronavírusnak, hanem sokkal inkább Kárpátalja lakosainak szóltak? Létezik, hogy elnökünk azt akarta üzenni, hogy az istenadta nép nyomort, bajt, kórt és kilátástalanságot tűrjön csendben, mert ha nem, még megdaloltatja, végtére a karmesteri pálca (és a fővezéri buzogány) az ő kezében van?
Matúz István
