A hazai termelés támogatásának témája a koronavírus-járvány hatására mindannyiunk számára hatványozottan fontossá vált. A világjárvány a gazdaságra is súlyos csapást mért, az utóbbi hetekben több olyan anyagunk is napvilágot látott, amelyben kárpátaljai gazdálkodók, primőr zöldségek termesztésére specializálódott gazdák arra panaszkodtak, hogy a koronavírus miatt elrendelt intézkedések, legfőképpen a piacok bezárása miatt, lehetetlenné vált a termés értékesítése. Emiatt sokak megélhetése került veszélybe megyénkben.
Az utóbbi néhány évben odafigyelek arra, hogy Kárpátalján előállított termékeket vásároljak. Amit a legelején érdemes leszögezni, kínálatból nincs hiány, és a minőség sem marad el az elvárttól. Bár tőlünk nyugatabbra ez egyre nagyobb trend, jómagam mégsem divathóbortból vásárolok a helyi termelők, feldolgozók által előállított „hazai” élelmiszert, terméket. Európában a környezetszennyezés csökkentésének – az élelmiszerek szállításából és tárolásából fakadó károsanyag-kibocsátást egyre inkább minimalizálják – szempontjait tartják elsősorban szem előtt. Számomra sokkal fontosabb, hogy azzal támogassam a kárpátaljai termelőket, hogy helyi portékát vásárolok. Ugyanakkor gyakran szembesülök vele, hogy a kárpátaljai élelmiszer drágább, mint az ország távolabbi pontjáról, esetleg külföldről behozott. Akadnak extrém furcsaságok is. Mostanság például az alma kilója ugyanannyiba, esetenként többe kerül, mint a tőlünk délebbre, vagy az óceánon túl leszüretelt banán, citrom, narancs, avokádó. Ebben vastagon benne vannak a viszonteladók, akik esetenként nagyobbat szakítanak, mint az őstermelők. Köztudott, hogy a méretgazdaságosságból származó előnyök a nagyvállalatoknál fognak lecsapódni, és kistermelők, farmergazdák soha nem lesznek képesek olyan olcsón adni a termékeiket, mint a multik, különben lehúzhatják a rolót, és valamelyik csehországi zöldségfarmon rabszolgamunkában kamatoztathatják az itthon megszerzett értékes tapasztalatukat és tudásukat. De Ukrajnában problémát okoz az állami támogatás hiánya is.
Ám nemcsak a termelők, a vásárlók is nehéz anyagi helyzetbe kerültek a koronavírus miatt kialakult gazdasági válságban. Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, az emberek többsége elsősorban az árat nézi meg a vásárlásnál és ritkábban hol termett, készült az élelmiszer. Mostanság ez még inkább igaz, amikor a konyhai költségek egyre inkább az egekbe szöknek. Odafigyeléssel és néhány ügyes trükkel viszont sokat lehet spórolni.
Ami az árrés ellenére mégis a hazai termék mellett szól, az a minőség és a frissesség. Ami a termelői piactól néhány pár kilométerre termett, azt nem kell szállítani, tárolni, vagyis sokkal frissebb, és a minősége is jobb. Vásárlásainkkal hozzá tudunk járulni egy fenntarthatóbb kárpátaljai kisvállalkozói rendszer megteremtéséhez. Magyarországon ez motiválta a mostanság életre hívott „Vedd a hazait! Védd a hazait” mozgalmat. Bár nem olcsó a hazai, de drága pénzt fizetünk azzal, ha külföldit vásárolunk.
