Lőrinc Ingrid közel egy éve vette át a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének (KMDFKSZ) az irányítását. Az elnökkel készített évértékelő interjúban tervekről, munkamegosztásról, fejlődésről és megmaradásról beszélgettünk.
– 2019 őszén lettél a KMDFKSZ elnöke. Hogyan esett rád a választás?
– Bár októberben volt a tisztújító közgyűlés, és akkor választottak meg hivatalosan elnöknek, a diákszervezetet már szeptembertől irányítom – kezdi beszélgetésünket a gáti Lőrinc Ingrid. – Az előző elnök, Bence Norbert ajánlott engem, azt szerette volna, ha én viszem tovább azt, amit elkezdtek. A közgyűlésen ezt a belém vetett bizalmat a diákok is megerősítették, egyhangú szavazással választottak meg.
– Az elnökség szinte teljesen megújult.
– Nagy örömünkre szolgált, hogy ebben az évben nagyon sokan jelentkeztek. A korábbi elnökségből csak ketten vagyunk, a 13 fős csapat új lendülettel indult.
– Milyen tervekkel kezdtetek neki az évnek?
– Az elsődleges célkitűzésünk az volt, hogy megtartsunk minden egyes programot amit az elődeink ránk hagytak. A hagyományőrzés nagyon fontos számunkra.
Emellett arra törekedtünk, hogy új összejövetelek is legyenek, amelyek még több fiatalt vonzanak.
Már amikor átvettem az elnökséget, akkor terveztük az alumni találkozót a húszéves évfordulóra. Szerencsére nagyon jól sikerült, több mint 120-an nosztalgiáztunk. A tanévet a gólyatáborral és a gólyabállal kezdtük. A kulturális programsorozatunkat, az IhletÉs-t, télre időzítettük, mert úgy tapasztaltuk, akkor jobban ráérnek a fiatalok, és nagyobb kedvvel jönnek az ilyen „bentülős” programokra. A Kiskalácsom-Nagykarácsony Jótékonysági Cipősdoboz-akció során rekordmennyiségű, 700 ajándék gyűlt össze a főkonzulátusi adományokkal együtt. Ilyen sok dobozt a hat év alatt csak egyszer sikerült összegyűjteni. Az elnökség csapatépítő hétvégével kezdte a 2020-as évet. Ez azt szolgálta, hogy még jobban összekovácsolódjunk és hatékonyabban tudjunk együttműködni. A tudománynépszerűsítő körutunkat nem tudtuk befejezni, mert bevezették a karantént. Sajnos a Neon party is elmaradt, csak úgy, mint a tanulmányi vetélkedő és a diákkonferencia. A diáknapokat is új programokkal akartuk megtölteni, de azt is el kellett halasztani a karantén miatt.
Viszont most elárulok egy titkot: a fesztivált átütemeztük őszre, amikor is egy picit más formában, de még több újdonsággal várjuk majd a fiatalokat egy fergeteges évkezdő bulira.
A második félévben olyan programokat akartunk megvalósítani, amelyek még nem szerepeltek a listán. A következő tanévre pedig teljes gőzzel készülünk. Amit tudunk, pótolunk. Az viszont borítékolható, hogy a diáktábor a felvételi időszak csúszása miatt az idén később lesz. Nem fogunk unatkozni, azt már most látom.
– A vesztegzár alatt sem tétlenkedtetek.
– Energiánkhoz mérten próbáltuk feldobni a fiatalok mindennapjait, ezért kitaláltuk a Karantémát. Ennek a projektnek a során online videók formájában beszélgetünk olyan dolgokról és olyan emberekkel, amelyekről, és akiktől érdemes tanulni. Már lassan a tizedik adásnál járunk, a Youtube-csatornánkra feliratkozva lehet követni a sorozatot.
– Gondoltad volna, hogy egyszer a KMDFKSZ elnöke leszel?
– Sokan már korábban is látták bennem a potenciált. Viszont amikor 2017-ben csatlakoztam a szervezethez, még nem gondoltam volna, hogy idáig jutok. Azért álltam az ügy mellé, mert nagyon tetszett a diákszövetség elve. Nem első évfolyamos koromban hallottam először a KMDFKSZ-ről, mivel korábban a bátyám is elnökségi tag volt. Ő már bemutatta nekem azt a nagyszerű közösséget, aminek részese lehetek, ha csatlakozom. És ami még megfogott, hogy a szervezet által olyan közösségbe tartozhatunk, ahol nem csak mi adunk másoknak, hanem mi is feltöltődünk.
– Mennyire nehéz most aktivizálni a fiatalokat?
– Nagy lelkesedést látok bennük. Időről időre találkozunk olyanokkal, akik szeretnének közelebb kerülni hozzánk.
Úgy látom, hogy ha azt kínáljuk, amire igény van, akkor „eladhatóak” vagyunk, és egyre több ember kedvel meg minket.
Annak ellenére, hogy egyre kisebb számú a fiatal magyar közösség Ungváron, egyre többen jönnek a programjainkra.
– Az új, kezdő csapattal hogyan boldogultál?
– Nagyon sok új tag érkezett, viszont többen már korábban bekapcsolódtak a munkába aktivistaként. Sosem hagyunk magára senkit, az elején mindig ott volt egy tapasztaltabb az újonc mellett, aki megmutatta, mit és hogyan kell, és így lassan belejött mindenki. Fontosnak tartjuk, hogy kiegyensúlyozott legyen a szervezés, hogy átadjuk a tudást, mert a cél a folytonosság fenntartása, hogy sok év múlva is legyen egy erős KMDFKSZ.
– Milyen változásokat terveztek még?
– A hagyományőrzés mellett tettük le a voksunkat. Úgy vélem, egy szervezet megmaradásának az a kulcsa, hogy átveszi az elődeitől a hagyományokat, amiket fiatalosan próbál megvalósítani. Egy évben már így is több mint harminc programot bonyolítunk le, de ha bővítésről lenne szó, akkor elsősorban a szórakoztató jellegű közösségi estek, kötetlen találkozók számát növelnénk. Nagy célunk az irodánk felújítása. Azt szeretnénk, hogy amikor ezt az elnökséget átadjuk, akkor a következő csapat már egy új, korszerű irodába költözhessen át.
– Az elmúlt egy évben te miben fejlődtél a legtöbbet?
– Az időbeosztásomat csiszolgattam. Megtanultam röviden és tömören fogalmazni, leosztani a feladatokat. Most már elhiszem, hogy sikeres lesz a szervezés úgy is, ha nem állok állandóan mellettük.
Bízom az elnökségi tagokban, így a saját feladataimra is több idő marad.
Gyakorlom a pozitív hozzáállást. Számtalan olyan dolog jöhet közbe, amire nem is gondoltunk, viszont nem szabad kétségbe esni, meg kell találni a megoldást. 2019-ben megválasztottak a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) Külhoni Régiójának alelnökévé. Ezzel még több feladatom lett, közös programokat szervezünk, így éledt újjá a kárpátaljai egészségügyi szűrés is.
– Szerinted mi kell ahhoz, hogy megmaradjanak a kárpátaljai magyar fiatalok a szülőföldjükön?
– Nagyon fontos, hogy lássák a potenciált itthon is. Korosztályok szerint kell lehetőséget nyújtani mindenkinek. Lásson egy lépéssel tovább a középiskolás, az egyetemista, a frissdiplomás. Hiszen ide köti őket a család, a barátok, az emlékek. Mindenki szeretne itthon maradni, de sokszor rákényszerülnek arra, hogy külföldre menjenek.
Ahhoz pedig, hogy a KMDFKSZ-hez csatlakozzanak, az kell, hogy azok a tagok, akik képviselik az elnökséget, szeretettel végezzék a munkájukat és sugározzon belőlük az az őszinte odaadás, ami másokat is ide csalogat.
Simon Rita
