Velem mindig történik valami. Egyszer kellemes meglepetés, máskor kevésbé. Szó se róla, nem unatkozom. A szólás is úgy tartja, akkor szép az élet, ha zajlik.
Nemrég szerencsém volt megismerkedni a biztosítási cégek munkásságával. Öröm volt az ürömben, hiszen gyorsan és problémamentesen szolgáltak ki, megdolgoztak a rájuk költött nem annyira kevés pénzért.
De mi is történt? Kavics került a szélvédőmre. Mivel új autóról van szó, a kötelező felelősségbiztosítás mellett kötöttem rá úgynevezett cascót is.
A casco biztosítás fogalma egy bármely gépjárműben – közlekedési eszközben – elszenvedett káreseményt fed le. Ez olyan gépjármű-biztosítási fajta, mely előre nem látható, nem várt esemény során keletkezett kárra nyújt fedezetet. Ennek megkötése nem kötelező, kivéve amennyiben a gépjárművet hitelre vásároljuk.
Ugyan szkeptikusan viszonyulok az ilyesmihez (kételkedem a megbízhatóságukban), a véletlen káreset azonban „rákényszerített”.
A fent említett esemény után telefonáltam az ezekre a helyzetekre megadott telefonszámra, rögzítették a panaszomat, illetve kérték, jelentsem az esetet a rendőrségen.
Ez a része, mondhatom, meglepett, sőt, feleslegesnek tartottam. Ám legyen.
Felhívtam a 102-t, ahol a hölgy – szintén meglepetten, ám segítőkészen – küldött egy járőrkocsit a „megmentésemre”. A kiérkező egyenruhások értetlenül fogadták a kérésemet, miszerint nekem szükségem van egy igazolásra az eset tényleges voltáról.
Néhány telefon és egyeztetés után az őrsön találtak egy hozzáértő személyt, aki biztosított az ügymenet gyors lefolytatásáról. Őszintén szólva ebben sem hittem igazán.
Három nap múlva csörgött is a mobilom, jelezték, hogy készen vannak a dokumentumok. Eközben a biztosítótársaság sem tétlenkedett, felvették a kapcsolatot a kijelölt szervizközponttal, ahol elkezdődött az újabb ügyintézés. Szinte égett a vonal, egymásnak adták a kagylót a segítőkész emberek. Itt boldog véget érhetne a történet, ám…
Természetesen nem mehet minden gördülékenyen, akkor nem is Ukrajnában lennénk. Mint kiderült, az egész országban(!) nincs az autóra megfelelő szélvédő. Sajnos várni kell. Akár egy hónapot is.
Szerencsére nem volt nagy nyoma a kavicsnak, ám átfutott az agyamon, mi történt volna, ha a szélvédő szilánkosra törik. Eszembe jutottak az utakon látott különlegesebbnél különlegesebb autócsodák, melyeken ragasztószalaggal, kartondobozzal és mindenféle otthon készült tákolmánnyal oldották meg a sérülések elfedését. Valószínűleg ők is ezzel a problémával szembesülhettek.
Vagy mégsem?
Országunk türelmet igényel.
Csuha Ivett
