Határozott, barátságos és jóindulatú. Tettrekészsége példaértékű, munkájában örömét leli. A problémát megoldandó feladatként fogja fel. Amit eltervez, amellett a végsőkig kitart. a Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Torma László, Tiszaágtelek polgármestere.
– Egy évtizede irányítja a tiszaágteleki közösséget.
– 2010-től töltöm be ezt a pozíciót. Azelőtt 2004-től vállalkozó voltam, illetve helyi képviselőként is tevékenykedtem. Mindig is a település fejlesztése és szépítése volt az elsődleges célunk, amit tevékenységünkkel be is bizonyítottunk. Sokan biztattak, hogy induljak a polgármesteri tisztségért. Kis hezitálás után úgy döntöttem, megpróbálom. Nagyon jó képviselőtestülettel kezdtem meg a munkát, velük együtt sikerült elindítani a falut az előrehaladás útján.
– Milyen változásokat vittek véghez?
– Közel negyed évszázada bezárták a helyi óvodát, nem volt sem járható út, sem pedig közvilágítás, a település egy részén nem volt bevezetve az áram. Regnálásom első évében a választott képviselőkkel önerőből, mindennemű anyagi támogatás nélkül elegyengettük az utat, kavicsot szórtunk le. Később a járási hivatal segítségével megoldottuk a közvilágítást, illetve a falu belterületén rendbe hoztuk az utakat. Áramosítottuk a Mező utcát, minden lakóház saját villanyórát kapott. Aprócska falu a miénk, kis költségvetéssel, de igyekszünk ebből is kihozni a legtöbbet.
– Említette, hogy vállalkozó volt.
– Igen, élelmiszer-kereskedelemmel foglalkoztam. Azelőtt a kisdobronyi Béke mezőgazdasági vállalatnál voltam főmérnök, majd termelőszövetkezeti elnökhelyettes.
– Könnyen beilleszkedett az új munkakörbe?
– Eleinte voltak nehézségeim, ám idővel ezek megoldódtak. A kollektíva nagy segítségemre volt. Jelenleg is ugyanazokkal az emberekkel dolgozom, mint tíz évvel ezelőtt.
– Hogyan fogadta a család a választási sikerét?
– Kellett egy kis idő, mire hozzászoktunk az új felálláshoz. A feleségemmel, Mónikával és Szabolcs fiammal sok közös programunk volt, melyek a polgármesterség elnyerése után átszerveződtek. A családi vállalkozáson kívül mezőgazdasági termeléssel is foglalkoztunk, ami rengeteg időt és energiát igényelt. Eleinte szokatlan volt, ám lassan mindannyian belerázódtunk.
– Mivel foglalkozik szabadidejében?
– Egyik kedvenc időtöltésem a természetjárás. Néhanapján a két kutyámmal vadászni is eljárok. 2011-ben a kisdobronyi vadászkollégákkal közösen megalapítottuk a Latorca vadásztársaságot. Feltölt a séta, a friss levegőn kiszellőztetem a fejemet. Emellett a családdal kirándulni szoktunk.
– Jól beosztja az idejét?
– A teendőim gyakran a munkaidőm után hazajönnek velem. Ám igyekszem megtalálni az arany középutat a munka és a család között.
– Nem vonzza a városi élet?
– Nem. A tanulmányaim révén öt évet Lembergben éltem, így van összehasonlítási alapom. Én Tiszaágteleken érzem magam jól, itt van az otthonom.
– Türelmes?
– Igen, annak vallom magam. A szakmám meg is követeli ezt.
– Határozott vezető?
– Nem vagyok vaskalapos, ám van egy rend, amit be kell tartani. Semmi olyat nem várok el másoktól, amit magam nem tennék meg. A közös munka megkezdése előtt meghúztuk azt a határvonalat, melyet egyik kolléga – köztük én – sem lép át.
– Az évek során számos elismerést vehetett át.
– Szinte minden éven kaptam különböző – járási, megyei – szintű elismerést. Nagyon jólesik, hiszen ez a munkám méltányolása.
– Jó emberismerőnek tartja magát?
– Munkám során sokféle emberrel találkozom. Eddig sikerült jól beazonosítanom a felém fordulók természetét.
– Mely tulajdonságokat értékeli, illetve ítéli el?
– Szeretem az egyenes beszédű, becsületes embereket. Amit nem kedvelek másokban, az a hazudozás és a képmutató viselkedés. Én mindenkinek a szemébe mondom, amit gondolok, és ezt várom el fordított esetben is. Amennyiben kiderül a hibám, belátom.
– Hogy áll a pontossággal?
– Maximálisan betartom a megbeszélt időpontokat. Nagyon felbosszant a pontatlanság. A találkozókra, eseményekre inkább tíz perccel korábban odaérek.
– Megbízható?
– Amit megígérek, igyekszem betartani.
– Könnyen befolyásolható?
– Önfejű vagyok. Meghallgatom a nekem szánt „jótanácsokat”, de úgyis a saját belátásom szerint cselekszem.
– Hiszékeny?
– A higgy, de ellenőrizd elvet vallom. Minden esetben utánajárok az információnak.
– Sok barátja van?
– Inkább úgy mondanám, hogy nincsenek ellenségeim. A fiatal korosztálytól az idősekig egyaránt megtalálom a közös hangot.
– Ragaszkodik a hagyományokhoz?
– Igen. Lehetőségeinkhez mérten megtartjuk a családi és vallási ünnepeinket. Ez is a kultúránk része, melyet ha elhanyagolunk, elvész.
– Vannak előítéletei?
– Nem kenyerem a megkülönböztetés, baráthoz, kollégához, de az ismeretlenhez is ugyanúgy viszonyulok.
– Következetes?
– Nálam a törvény az törvény.
– Szeret utazni?
– Fiatalabb koromban nem voltam oda érte, úgy gondoltam, nincs értelme a jövés-menésnek. Ez a korral változott. Most már úgy vélem, egy-egy kirándulás során rengeteg új ismerethez, élményhez juthatunk. Kárpátalja szépségeit, látványosságait is csak nemrégiben kezdtük el felfedezni a családdal.
– Gondolt arra, hogy külföldre költözik?
– Nem. Sosem vágytam más országba. Sehol sincs kolbászból a kerítés, így aki érvényesülni szeretne, itthon is megtalálhatja a boldogulást. Sajnos rengeteg családot szakít szét a külföldi kenyérkeresési lehetőség, így amennyiben megvalósítható, csak együtt próbálják ki magukat az ismeretlenben.
– Célok?
– Szeretném a továbbiakban is erőmhöz mérten fejleszteni a települést, illetve környékét. A fiatalság támogatását, útjának egyengetését is fontos feladatomnak tekintem.
Csuha Ivett
