Lizanec Péter professzor kilencvenéves. Ezt a tiszteletre méltó kort meghazudtolja fiatalos energiája, aktív pedagógiai és tudományos tevékenysége. Tanítványainak népes tábora, kollégái nagy tisztelettel és munkásságának elismerésével köszöntik a köztiszteletnek örvendő professzor urat e jeles jubileum alkalmából. Személyét röviden e szavakkal lehetne jellemezni: hűség az alma materhez, folyamatos tudományos kutatás, felelősségteljes és megfontolt tudományszervezés, kitartó munka.
Komoly feladat tudományos és szakmai pályáját röviden összefoglalni, a kárpátaljai ukrán/ruszin, magyar nyelv és nyelvjárások kutatásának elkötelezett híve évtizedek óta. 1966-tól munkássága szorosan egybeforrt az ungvári egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének, a jelenlegi Magyar Filológiai Tanszék, az ungvári Hungarológiai Központ, 2008-tól az egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karának létrehozatalával, történetével.
Tanszékvezetői tevékenysége a nagy feladatok kitűzésének, vállalásának és teljesítésének időszaka volt. Harmadéves magyar szakos hallgató voltam, amikor 1966-ban frissen kinevezett tanszékvezetőként célként tűzte ki tanárok és diákok elé A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótárának tervét, az Ukrán─magyar, Magyar─ukrán szótár stb. elkészítésének gondolatát, kidolgozta a szerkesztési elveket, vázolta a gyűjtési módszereket.
Alkotói tevékenységét a mai napig eredményesen folytatja a Magyar Filológiai Tanszék professzoraként, a Hungarológiai Központ igazgatójaként.
Nagyívű életútja Volodimir Fedinisinec életrajzi regényben örökített meg 1996-ban. 1930. július 2-án született a szolyvai járási Izvor (Beregforrás, Rodnyikovka) nevű községben erdőmunkás családjában. Elemi iskolai tanulmányait 1936-ban szülőfalujában kezdte, családja még ez év decemberében átköltözött a beregszászi járási Som község melletti tanyára, itt fejezte be az elemi iskolát. 1941-től 1944-ig Munkácson tanult a polgári iskolában, 1944-ben átiratkozott a beregszászi gimnáziumba, itt érettségizett 1948-ban. Beregszászban kezd elmélyültebben ismerkedni a magyar nyelvvel. Sikeres felvételi vizsgát tett az Ungvári Állami Egyetem Filológiai Karának ukrán nyelv és irodalom szakára. 1953-tól 1956-ig az Ukrán Nyelvi Tanszék aspiránsa, majd asszisztense, adjunktusa, docense. Kandidátusi disszertációját 1959-ben védte meg a lembergi egyetemen. A Nagyszőlősi járás ukrán nyelvjárásait tanulmányozta hangtani, alaktani, szókincstani szempontból. Nagydoktori értekezésének témája: Magyar jövevényszók a kárpátaljai ukrán nyelvjárásokban (1971-ben védte meg Lembergben, 1972-től professzor). E témakörből 1970 és 1976 között háromkötetes monográfiát jelentetett meg több mint 120 ív terjedelemben, amely elismerést váltott ki a kutatók körében Ukrajnában és külföldön egyaránt.
Ehhez a monográfiához több mint 25 éven át gyűjtötte az anyagot kérdőív alapján.
Kiemelkedő műve három kötetben A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza (1992-2003), az atlaszban 1215 nyelvészeti térképlap van. Tudományos munkásságának sokrétűségét tükrözik azok a publikációk, amelyeket pályája során közzétett, számuk félezernél is több.
Tanszékvezetőként a magyar szakosok színvonalas szakmai felkészítésének érdekében nagy figyelmet fordított a magyarországi felsőfokú oktatási intézményekkel való szoros munkakapcsolatok kiépítésére. A múlt század 70-es, 80-as éveiben olyan ismert szakemberek tartottak vendégtanárként előadásokat az ungvári magyar szakosoknak, mint Lőrincze Lajos nyelvművelésből, Hajdú Péter finnugrisztikából, Ortutay Gyula népköltészetből, Bárczi Géza, Benkő Loránd nyelvtörténetből, Szathmári István stilisztikából, Imre Samu nyelvjárástanból, Békési Imre szövegtanból, Nagy János az irodalomtanítás módszertanából, Margócsy József, Bánszky István, Pál György magyar irodalomból…
A magyar tanszék vezetőjeként (1966-2015) mindig fontosnak tartotta a tanszéki oktatók tudományos tevékenységének kiteljesítését. Mindenkit tudományos kutatásra ösztönzött, arra, hogy tudományos fokozatot szerezzen, tanulmányozza a kárpátaljai magyar nyelvjárásokat, a nyelvi kontaktusokat, a kárpátaljai és az egyetemes magyar irodalmat. Perspektívában gondolkodó tevékenységének köszönhetően a tanszék mai magyar szakos oktatói az ungvári egyetemen védhették meg kandidátusi értekezésüket. Az UNE Filológiai Karán ennek érdekében hozta létre a 10.02.01 – ukrán nyelvtudományi és 10.02.09 – finnugor és szamojéd, magyar nyelvtudományi Tudományos Szaktanácsot kandidátusi értekezések védésére (2000-2007). Tudományszervező tevékenységének példaértékű és páratlan eredményeként emelhetjük ki szerteágazó szervező munkáját.
Tíz kandidátusi értekezés tudományos témavezetője volt, 16 kandidátusi, egy nagydoktori értekezés írásának volt hathatós segítője.
Ezekkel nemcsak lerakta a magyarságtudományi intézmények, kutatások és szervezetek alapjait, hanem ki is teljesítette az ungvári egyetemen a hungarológiai oktatást és kutatást egyaránt. Az Ungvári Nemzeti Egyetem magyarságtudományi és oktatási alapegységeinek munkáját nagy körültekintéssel szervezte tanszékvezetői kinevezésének első perceitől: 1968-ban aspirantúra jött létre, 1988-ban megnyílt a Hungarológiai Központ, 1990-ben megalapította a Központ folyóiratát, az Acta Hungaricát. 1993-ban az ő elnökletével jött létre a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság, 1994-ben ennek folyóirata, a KMTT Tudományos Közleményei. 1998-ban a KMTT patronálásával megalakult a Kárpátaljai Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége. Ezeknek a magyarságtudományi alapegységeknek Lizanec Péter professzor, a filológiai tudományok doktora, az MTA doktora, az UNE érdemes professzora, Ukrajna érdemes tudósa, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje a lelke. Ez utóbbit a kárpátaljai magyar nyelv és irodalom szakos tanárok képzése terén végzett több évtizedes munkássága elismeréseként kapta meg. 1993-tól a KMTT elnöke. A 2008-ban létrehozott Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar első dékánja volt, ezt a tisztet 2012-ig töltötte be, 2013-tól tiszteletbeli dékánja a jelenleg Ukrán─Magyar Oktatási és Tudományos Intézetnek nevezett egységnek. 1986-tól 1996-ig a Nemzetközi Filológiai (ma: Magyarságtudományi) Társaság alelnöke volt. Mind a mai napig részt vesz nemzetközi tudományos fórumok munkájában. Tudományos tevékenységének, oktatói munkájának elismeréséül több alkalommal is kitüntette a szokminisztérium. 1976-ban a Magyarországi Nyelvtudományi Társaság tiszteletbeli tagjává választotta, 1986-ban a kárpátaljai magyar nyelvjárások kutatásáért Csűry Bálint-emlékéremmel tüntették ki. 1989-ben a magyar kormány Pro Cultura Hungarica éremmel és Emléklappal tüntette ki a magyar kultúra ápolása és fejlesztése terén kifejtett munkásságáért. 1995-ben Ukrajna elnöke az Ukrajna érdemes tudósa megtisztelő kitüntetést admányozta neki.
Tevékenysége sokrétű, főbb kutatási témakörei: ukrán-magyar nyelvi és nyelvjárási kapcsolatok, ukrán és magyar dialektológia, lexikológia, lexikográfia, frazeológia, nyelvföldrajz, népköltészet.
Társszerzőként a kárpátaljai magyar népballadák és népmesék egyik első rendszerezője, szerkesztője. Szerkesztőbizottsági tagja és szerzője volt az Összkárpáti dialektológiai atlasz nemzetközi munkaközösségének. Tudományos írásai számos országban láttak napvilágot: a volt Szovjetunió köztársaságaiban, Magyarországon, Macedóniában, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Bulgáriában, Franciaországban, Olaszországban, Kanadában stb. Életrajzi adatai különböző országok lexikonjaiban olvashatók.
A Hungarológiai Központ igazgatójaként ő alapozta meg tudományosan és terjesztette az Ukrán Legfelső Tanács elé a kárpátaljai magyarlakta települések történelmi nevének visszaállítását. Ennek érdekében tárgyalásokat folytatott Pljuscs Ivánnal, az Ukrán Legfelső Tanács elnökével, aki 1991-ben Göncz Árpáddal, a Magyar Köztársaság elnökével látogatást tett a Hungarológiai Központba. Lelkes György ismert magyar helynévkutató a helységnevek történelmi nevének visszaállításáért elismerését és köszönetét fejezte ki.
Tudományos pályájának eredményessége az a tény, hogy írásait 33 kötetben jelentette meg, ezeket 22 európai ország, valamint Kanada és Amerika egyetemeinek, könyvtárainak juttatta el 46 csomagban, ebből 16 csomag Magyarországra került. A legtekintélyesebb monográfiákat emeljük ki: Magyar-ukrán nyelvi kapcsolatok (A kárpátaljai ukrán nyelvjárások alapján) – Ungvár, 1970, 430 oldal; Венгерские заимствования в украинских говорах Закарпатья. – Будапешт, 1976, 683 oldal; Aтлас лексичних мадяризмів та їх відповідників в українських говорах Закарпатської області УРСР. – Ужгород, 1976, 327 oldal; A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza. I. kötet. – Budapest, 1992, 884 oldal; II. kötet ─ Ungvár, 1996, 952 oldal; III. kötet, Ungvár-Debrecen, 2003, 827 oldal. Tudományos írásaira több mint 100 recenzió jelent meg, több mint 1700 hivatkozás található műveire hazai és külföldi kutatók tollából.
Tisztelt Professzor Úr, kedves Tanár Úr! E jeles jubileum alkalmából további eredményes tevékenységet kívánunk, őrizze meg sokáig lankadatlan munkakedvét, egészségét, optimizmusát mindannyiunk örömére!
Horváth Katalin,
a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság alelnöke
