A Kárpáti Igaz Szó legutóbb arról érdeklődött az olvasóinál, mennyire okoz gondot a gyermekük felügyeletének megoldása.
A korábbi reménykeltő hírek ellenére sem június elején, sem pedig a hónap végén nem nyitottak újra az óvodák a megyében. A járványügyi helyzet súlyosbodására való tekintettel, a régió nem léphetett a karantén következő szakaszába. Az enyhítések helyett újabb szigorításokat vezettek be. Várhatóan őszig zárva maradnak a bölcsődék és óvodák. Ez elég sok szülőnek jelent fejfájást, ugyanis többüknek már vissza kellett mennie a munkahelyére. Azok, akiknek már elfogytak a szabadnapjaik vagy nincs kire hagyni a csemetét, komoly kihívás előtt állnak.
https://www.facebook.com/kiszo/posts/3057991940914588
A Facebook-oldalon meghirdetett, nem reprezentatív szavazás eredménye szerint a 307 szavazó közül 175-nek (57 százalék) probléma a gyermek felügyelete, míg 132-en (43 százalék) könnyebben megbirkóznak a helyzettel. A válaszadóink közül arra kértünk néhányat, osszák meg velünk, milyen helyzetbe kerültek a karantén idején.
Benkő-Tóth Jolán elmondása szerint náluk nem jelent nehézséget a gyerekfelvigyázás, ugyanis jelenleg nincs munkahelye, csak a férje dolgozik, valamint azok közé a szerencsések közé tartoznak, akiknek még élnek a szüleik. – A nagyszülők, mindkettőnk oldaláról, szívesen besegítenek – magyarázza a beregrákosi anyuka. – Korábban sem volt soha probléma abból, hogy ki vigyázzon a kisfiunkra, a nagyszülők nyugdíjasok, mindig elvállalták. A férjem szüleivel pedig még egy portán is élünk.
– Ha nem lennének a nagyszülők, hogyan oldanák meg?
– Szerintem sehogy. A húgomra is számíthatok, de hosszútávon ő sem vállalná, náluk is két kisfiú van. A miénk hatéves, de még sosem hagytuk felügyelet nélkül. Még a boltba sem megyek el nélküle.
– Hogyan viselte az ovimentes időszakot a gyerek?
– Szeptemberben megy iskolába. Szeretett oviba járni. Előfordult, hogy nehezebben ébredt reggel, de összességében nem volt vele gond. Itthon inkább a szabadban van szívesen. Hintázik vagy focizik a nagypapával, de örömmel besegít a kerti munkába is. Szeret legózni, mesét nézni. Napi 2×30 percre megkapja a táblagépet is, de nem is mindig igényli. A karantén és az óvodabezárás miatt kimarad az iskolafelkészítő is, de igyekszem itthon foglalkozni vele. Szeret írni, rajzolni. A számok nagyon érdeklik. Tudom, azt a tudást nem adhatom át, amit az oviban kapnak, de valamilyen alapot talán biztosíthatok neki az iskolakezdéshez.
Kopilyák Éváéknál hasonlóképp nem okozott gondot a gyermekfelügyelet megoldása.
– Tanárként dolgozom az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskolában, így a karantén ideje alatt én is itthon voltam, távoktatás folyt – kezdi az édesanya. – Akadtak nehezségek az időbeosztással, de sikerült megoldani.
– Hány éves a gyermek, és mennyire kihívás őt lefoglalni nap mint nap?
– Ádám 3 éves lesz szeptemberben. Sokat kell vele foglalkozni. Őrajta is látszott, hogy hiányzik neki a társaság. Dolgozni általában akkor tudtam, ha aludt. Gyakran keltem a távoktatás ideje alatt hajnalban, és olyankor dolgoztam.
Hála Istennek anyósom és apósom is szívesen vállalták az unokát, ha szükség volt rá.
Turánszki Beátának nemcsak azért gond, hogy zárva vannak az ovik, mert az a munkája rovására is megy, hanem azért is, mert úgy látja, ellustul a gyerek.
– A kisfiamnak nincs hol levezetnie az energiáját, alig bírom lefoglalni – magyarázza az ungvári nő. – Viszont tanulni sem akar, hiába küldenek az óvónénik versecskéket, nem tudom rászedni, hogy megtanulja, mert állítja: most karantén van, itthon kell pihenni, majd az óvodában fog tanulni. Ötéves, tele van energiával, de nincs kire hagynom, muszáj vagyok itthon maradni vele. A lakásból szerencsére át tudtunk jönni a rokonunk családi házába, itt a kutyusra vigyázunk, úszómedencét állítottunk fel az udvaron, ez legalább leköti egy darabig. A városban nem nagyon akarunk járkálni, mert az az igazság, hogy nem hiányozna, ha elkapnánk valamit. Nagyon sok szülő panaszkodik, hogy a fizetését lecsökkentették a felére, amiért távolról dolgozik, viszont kénytelen otthon maradni, mert nem tudja másképp megoldani a dolgot.
Soós Valentináék családi vállalkozást működtetnek. Habár a karantén őket is nehéz helyzetbe hozta, teendőjük azért akadt, így a kislánya felügyeletét felváltva oldották meg. Mivel a gyermek már iskolás, még a tanulásra is időt és energiát kellett szánni.
– Mindenki dolgozik. A harmadik osztályos kislányommal az édesanyám vagy én maradtunk itthon, illetve tanultunk – magyarázza az eszenyi fiatalasszony. – Egy hónap után viszont éreztük, hogy kezd minden megváltozni, a gyermek is ingerlékenyebb, türelmetlenebb lett. Nem szerencsés, hogy most a szülő vette át a pedagógus szerepét. A gyerekeknek szokatlan, hogy otthon kell azt csinálni, amit máskor csak az iskolában szoktak. Otthon viszont nincs versenyszellem, nincsenek játszótársak, egészen más hatással van rájuk a közeg. A keresztfiam most lesz első osztályos, ha ősztől távoktatás formájában kezdi meg az iskolát, rengeteg élmény marad ki az életéből.
– Hogyan tervezik a nyarat?
– Igyekszünk majd tanulni is egy kicsit, mindennap legalább rövid ideig, játékos formában. Pedagógusmúlttal rendelkezem, de a saját gyermekemről van szó, nem akarok ráerőltetni semmit. Pihenni is kell. Kár, hogy táborok sincsenek, a gyermeknek szüksége lenne arra, hogy fizikailag is kikapcsolódjon, táncoljon, ússzon. A nyaralásunk a karantén miatt elmaradt júniusban, a dédnagymama külföldön él, ő is nagyon hiányzik már. Remélhetőleg legalább őt sikerül meglátogatni nyáron. Annyi a szerencse, hogy kertes házban élünk falun, ahol az elejétől kezdve lehetőség volt a biciklizésre, a kertben való szaladgálásra.
Simon Rita
Aktuális kérdésünkre itt szavazhatnak:
https://www.facebook.com/kiszo/posts/3077698655610583
