Botos Renáta a nagymamája és az édesanyja örökségét viszi tovább. Hímez. Technikáján folyamatosan csiszolgat, ötvözi a modern elképzelésekkel. Az így készült munkái iránt egyre nagyobb a kereslet.
– Mikor fedezted fel a kézügyességed?
– Nagyjából 6-7 éves korom óta fejlesztem a kézügyességemet – kezdi beszélgetésünket a tiszapéterfalvai Botos Renáta. – Nagymamámtól és édesanyámtól lestem el a fortélyokat, mivel ők rengeteget kézműveskedtek, és teszik ezt a mai napig.
– Hogyan kezdtél el hímezni?
– Sokat ültem mellettük. Érdekelt, hogyan is készülnek a szebbnél szebb alkotások, és igazából ők vezettek rá, hogy próbáljam ki én is. Elsőként az egyszerű öltésekkel és a keresztszemes hímzéssel ismerkedtem meg. Kis állatkákat, házikókat hímeztem, mindent, ami akkor, 6-7 éves koromban épp megtetszett. Aztán már kisebb szalvéta kompletteket is kihímeztem. Szép lassan belejöttem, igyekeztem tanulni, ami nem annyira ment, azt nem erőltettem. Nem jártam semmilyen kurzusra, hogy elsajátítsam ezt a tudományt. Eredetileg zenetanár vagyok. Négy évet dolgoztam a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskolában, de aztán, mint sokan mások, én is külföldön kötöttem ki. Természetesen ott jobb a kereseti lehetőség, de az otthon az mindig otthon marad. Hazavágyik az ember akkor is, ha itt nincs akkora bevétele. Nem minden szól a pénzről sokkal fontosabb, hogy együtt lehetünk azokkal, akiket szeretünk, és építhetjük a közösségünket, mert igenis van miért és kiért maradnunk. Amióta hazajöttünk, még nem álltam vissza az eredeti szakmámba, bár a kézimunkálás mellett ezt is tervezem.
– Honnan jött a meghívókészítés ötlete?
– Hirtelen. Sokat gondolkodtam, hogy mibe lehetne belevágni, amire igény lenne a környékünkön. A szépségipar is tetszett, de mivel sokan vannak már a szakmában, ezért kétes volt, hogy tudnék újat mutatni. Inkább olyat választottam, amivel ismerőseim közül senki nem foglalkozik.
– Mitől egyediek a munkáid?
– Rengeteg stílust átnéztem, próbálok minél több eszközt beszerezni, hogy ne legyenek egyhangúak az alkotások. Az egyediséget én személy szerint abban látom, hogy új stílusokat mutatok meg. Például a hagyományos meghívók mellett különféle modern stílusú – a párokat ábrázoló – fényképes meghívókat készítek. Az esküvő programjait kreatív módon is feltüntetem. Különböző dombornyomott papírokkal rendelkezem, beszereztem már egy viaszpecsételő csomagot is, amivel igazán különleges meghívókat lehet készíteni.
– Mire fekteted a hangsúlyt?
– Elsősorban a precizitásra. Ha egy darab is nem úgy sikerül, ahogy elképzeltem, akkor az megy a kukába, és újat készítek.
– Mi egyébbel foglalkozol még?
– A meghívók mellett esküvői kellékek előállításával is foglalkozom. Saját készítésű csuklódíszeket, bokrétákat, menyasszonyi dobócsokrokat, combfixeket, és az elmaradhatatlan vőfélyszalagot is lehet rendelni nálam. Ez utóbbit nagymamám és anyukám készíti el, ez az ő specialitásuk. Az esküvői dolgok mellett baba-mama pillanatokat megörökítő kártyákra is igény van, ezeket különösen szeretem. Folyamatosan próbálom fejleszteni magam. Ez leginkább az eszköztártól függ, ezért is igyekszem egyre több mindent beszerezni.
– Mit szeretsz benne a legjobban?
– Szeretek alkotni, és mikor látom a végeredményt, boldogság tölt el, az pedig külön öröm, hogy ezekkel a dolgokkal hozzájárulok egy nagy és fontos eseményhez.
– Mire van igény?
– Mindenkinek más az ízlése. De azt vettem észre, hogy most leginkább a letisztult stílusra van igény. Elegáns vonal, semmi túlzás.
– Mit próbálnál még ki szívesen?
– A csipkemintás meghívók készítését. Továbbá természetesen bővíteni a kínálatot a kellékek terén is.
– Mik a távlati céljaid?
– Szeretnék egy kisebb „műhelyt” kialakítani, akár egy kis üzletet is. Továbbá folyamatosan fejlődni és nyitott maradni az új dolgok felé.
Simon Rita
