…pontosabban maga a piac most is létezik, a kétszintes épület, a Korjatovics téren áll, de már elvesztette azt a sajátos hangulatát, amely miatt élmény volt a 60-as–80-as években vásárolni a csarnokban. Mondhatná bárki, hogy így vagyunk mindennel, ami a fiatalságunkat idézi, és ez részben igaz a piacra is. Az én emlékeimben még él a régi bája, a döntően magyar beszélgetések, de ismerem a mai arculatát is a viszonteladókkal, a külföldről beszállított portékával, az eladók kurta válaszaival.
A régi időkben a tavaszi–kora nyári időszak volt a legpompásabb gazdag gyümölcs-, zöldség-, tejtermék-kínálatával. A friss portékák üde, kertet idéző illata töltötte be a belső, pultokkal teli csarnokot. Kizárólag a közeli falvakból érkezett az áru, aki termelte, az kínálta mosolyogva, dicsérve, ami növelte a vevő bizalmát. Jól ismert termelőkkel lehetett viccelődni, és tanácsot kapni a vásárolt termék elkészítéséhez. A retek levelestül, csokrokban, az újhagyma csomókban tornyosult a pultokon, a zsenge saláta nyílott rózsaként kellette magát, az apró és nagyobb gülbaba és rózsa újkrumpli ott fényeskedett a mérlegen, illatozott a kapor, mikádópálcikákként, összevisszaságban kínálta magát a vajsárga Juliska bab.
A korai cseresznyét mutatós, kerek kis csokrokba összefogva kínálták a gyerekeknek. Egyebek mellett torma- és karalábélevél is kapható volt. Egy tucatot összetekerve és madzaggal átkötve, árusították. Ezzel készítettük akkoriban a töltött káposztát, vagy a karalábélevelet laskára vágva a főzeléket.
A hátsó két sor a patyolatfehér könyökvédőt viselő tejes asszonyoké volt. Előttük a pulton rudakba formázott túró, tejföllel teli üvegek, tetejük kockás lenyomatú a rájuk terített „váflis” textiltől. Tisztított kacsák, libák, galambok tiszta gézen, egymás mellett sorakoztak.
A második pultsorban katonásan, nagyságrendbe igazítva sorakozott a kucsmagomba, a vargánya, a mogyorógomba, a fenyőgomba, a galambgomba és kupacokban a róka-, a korallgomba.
A piac bejáratától balra volt egy pult telerakva patikaszerekkel (géz, C-vitamin, mustártapasz, minden, ami vény nélkül kapható), mögötte, mikor hogy alakult, a hórihorgas Bányai fivérek egyike ült és árusított. A bejárattól jobbra János bácsi kínálta pultjáról a maga készítette konyhai eszközöket (tepsiket, passzírozókat, tortaformákat és perecvágót, sajtárt, krumplikockázót és -törőt).
A csarnok közepe táján, az emeletre vezető lépcsősor szélén vödrökből árusították a hegyekből hozott áfonyát, szamócát, málnát, szedret. Az emeleten volt egy kis rövidárubolt (galantereja), ahol sok egyéb is kapható volt. Mi Pirigyi boltnak neveztük a boltvezető nevét használva.
Volt az emeleti sarokban egy étkező is, a menü egyetlen ételből állt, olvasztott vajjal nyakon öntött pelmenyiből. Az étel ízletes és olcsó volt, mindig kisebb sor állt a pult előtt, a piaci árusok és a környék dolgozói ide jártak ebédelni.
A piac mögött, a fák árnyékában szebbnél szebb, egyszerű kerti és mezei virágokból összekötött csokrokat kínáltak az asszonyok. Cínia, margaréta, búzavirág, tátika, nefelejcs, gyöngyvirág, bársonyvirág, szarkaláb, dáliák, flox, őszirózsa és kardvirág pompázott a vízzel teli vödrökbe állítva. Árusaik kacagva beszélgettek sokszor estébe hajlóan.
Volt azonban egy tavasz, az 1986-os évi, amikor kicsit félve válogattunk a még oly hívogatóan szép zöldségek között is. A csernobili atomkatasztrófát követő napokban suttogva terjedt a hír, hogy valami egészségre káros van a levegőben, grafitpor rakódott a zöldségek levelére. A bennfentesek figyelmeztettek: csak attól a gazdától szabad tejterméket vásárolni, aki istállóban tartja a tehenet. Féltünk, ritkábban tértünk be a piacra.
Ma, az őstermelők mellett, sok viszonteladó kínálja az egzotikus gyümölcsöket, fűszereket, aszalt gyümölcsöt, a külföldről behozott zöldséget. A bolti áruk, némileg olcsóbb áron, ide is begyűrűztek: csokoládé, gabonafélék, száraztészta, konzervek, sajtok, felvágottak, mécsesek stb. Az őstermelő egyre kevesebb, helyüket elfoglalták a kereskedők. Megfigyeltem, hogy a zöldségek is néhány fajtára korlátozódnak. Hiányzik a régi sokszínűség, a párbeszédek, még az illat se a régi. A tarka kavalkád, a friss illat már a múlté, de jólesett visszaidézni.
Mátyás Judit
Budapest
