Mondják, művésznek születni kell. A mezőkaszonyi Zsell Diána csupán néhány évvel ezelőtt fedezte fel magában a festészet iránti tehetséget.
– Mezőkaszonyban születtem, itt is nevelkedtem, a helyi középiskola befejezése után felvételt nyertem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar nyelv és irodalom szakára, amit
sikeresen be is fejeztem.
– Mint az alkotásaid bizonyítják, nem csupán a nyelvészet, az irodalom, hanem a képzőművészet is közel áll hozzád. Mikor kezdtél festegetni?
– Már kisgyermekkoromban szerettem rajzolgatni, aztán tinédzserként áttértem a grafikára. Akkor még eszembe sem jutott, hogy én valaha festeni fogok.
De amikor a főiskolára kerültem, egy ismerősöm felfigyelt a munkáimra, és arra gondolt, meg tudnám festeni, amit ő szeretne.
Házassági évfordulóra kellett üvegre festenem néhány motívumot kis szöveggel. A végeredmény nekem is tetszett, így kedvet kaptam hozzá, és a legközelebbi ajándékom egyik barátomnak már egy festett bögre volt. Ezután jöttek a felkérések, én is elkezdtem ötletelni, így az üveg mellett porcelánra és fatárgyakra is festettem. Kíváncsi lettem, vajon képet tudnék-e készíteni? Az első alkotásaimat a fészerben talált préselt falemezeken örökítettem meg, aztán nyúltam a vászonhoz és a minőségi, akril festékhez.
– Manapság miket festesz?
– Teljes mértékben autodidakta módon próbálom elsajátítani a festészetet.
Sok mindenben szeretném kipróbálni magam, ezért többnyire a hangulatomtól függ, mikor mihez nyúlok. Természetesen átfutott már az agyamon, hogy szakembernél kellene fejlesztenem magam, csak az elhatározás még nem született meg.
– Nagy kreativitás kell ahhoz, hogy régi dolgokból valami egészen újat varázsolj. Ez is a hangulatodtól függ?
– Igen. Ha ahhoz van kedvem, akkor régi dolgok után kutakodom, és megpróbálom „elvarázsolni”, átváltoztatni azokat. A kézművesség terén teljesen más a dolog, volt kb. másfél év, amikor csak azzal foglalkoztam. Főleg karácsony, húsvét táján volt rengeteg megrendelésem, és azokat kedvtől függetlenül megcsináltam, mert számítottak rá.
– Gondolom, otthon dolgozol. Van műhelyed? Hogy lehet elképzelni, amikor alkotsz?
– Nincs műtermem, inkább csak az asztalra, vagy a padlóra korlátozódik az alkotás helye. Volt már olyan képem, amely olyan helyet ábrázol, ahol már jártam, de olyan is született, amelyet több elemből raktam össze, mert megtetszett. Tehát emlékezetből és fotó alapján is alkotok, valamint az internet is adott már ötleteket.
Nem áll szándékomban felhagyni a festészettel, sőt, képezni szeretném magam, mert úgy látom, van értelme, és eljön az az idő, amikor nem hobbiként vagy szenvedélyként tekintek erre, hanem az életem részévé válik az alkotás.
Hegedűs Csilla
