Sztojka Boldog Ágnes nemcsak vásárolni, de eladni is szeret. Három éve nyitottak ruhásboltot, ahol három szempontot tartanak szem előtt. Helytáll kétgyermekes édesanyaként, feleségként és kisvállalkozóként egyaránt.
– Mikor döntöttetek úgy, hogy vállalkozásba fogtok?
– Sosem szerettem tétlenkedni. A szülési szabadság alatt találtam ki, hogy fogjunk bele, mert még nem akartam visszamenni tanítani, ezzel magára hagyva a kétéves kisfiamat, viszont az sem tetszett, hogy csak a háztartással foglalkozzak – kezdi beszélgetésünket a Nevetlenfaluban élő fiatalasszony. – A faluban rengeteg üzlet működik. Anyósomék is régóta üzemeltetik az élelmiszerboltot. Mi mellette nyitottuk meg a ruhásboltot, nagyjából három éve. Mindenképp ilyet szerettem volna, mivel imádok vásárolni.
Mindenki csak úgy ismeri az üzletünket, hogy Sztojkáék boltja.
Anyósomék kereskedését is így emlegetik, ezért mi is maradtunk ennél, nem akartunk kitalálni valami furcsa nevet, amit be sem tudnak azonosítani.
– Hogyan indultatok?
– Mikulás-nap előtt töltöttük fel először áruval a helyiséget. Elsősorban ajándékokkal, gyermekruhával. Kicsi volt a hely, csupán néhány dolgot szereztünk be. Aztán a vásárlók biztattak, hogy hozzunk több mindent, mert lenne rá igény. Tavasszal nálunk már mindenféle gyerekruhát lehetett kapni, aztán rövidesen felnőttek számára is beszereztem árut. A gyerekruhák kézenfekvőnek tűntek, mert nekem is arra volt a legnagyobb szükségem, tudtam hol, milyen árut lehet kapni és melyek a jobbak. A felnőtt cuccok közül pedig csak olyat hozok, amit én is felvennék, mert megtapasztaltam, hogy azokat mások is szívesen hordják.
Mindig csak azt, ami nagyon megtetszik, és azok mind el is fogynak.
– A nagyobb választék tágasabb helyet igényelt.
– Rövidesen bővítettük a helyiséget, beépítettünk a tetőteret. Nagyobb kapacitással működtünk: az alsó szinten játékok és lábbelik, felül pedig gyerek-, női és férfiruházat található. Mi inkább a mindennapi viseletre fektetjük a hangsúlyt, olyanokat válogatok össze, amit gyakran hordunk, és ezért el is nyűjük. A sportcipők éppen ezért szinte állandóan fogyócikk. Elegáns ruhákat nem igazán halmozok fel a boltban.
Ági a beszerző, mindig ő válogat. Nem szívesen rendel az internetről, mert nem bízik az ott található termékek minőségében. Szereti alaposan átnézni azt, amit vásárol, hogy hibátlan legyen. A bolt nincs túltelítve, azt hozzák, amit kérnek, illetve ami menő. Főleg a gyerekek aktuális „mániájának” igyekszik megfelelni.
Mivel az interneten is hirdetik magukat, más falvakból, sőt, Romániából is ellátogatnak hozzájuk. Nemrég Ági szülőfalujában, Tiszaújhelyben is nyitottak egy ruhásboltot.
– A Facebook-csoportunk nagyon sokat segít, mert az emberek előbb ott szétnéznek, aztán célirányosan jönnek vásárolni. Ezért is nagyon fontos, hogy mindennap frissítsük az oldalt, és megmutassuk, mi kapható nálunk. Ha nem lennénk a virtuális térben, sokkal nehezebb lenne üzemeltetni a kereskedésünket, főleg a karantén idején.
– Ha már karantén, ez az időszak mennyire nyomta rá a bélyegét a tevékenységetekre?
– Rögtön bezártunk, majd az enyhítések után próbáltunk újra nekilendülni. De az elején nem tudtunk áruért menni, az is nagy gondot okozott. Plusz, egyszerre ketten még nem tudunk elmenni otthonról, mert a kislányunk még csak féléves. A második baba érkezésének utolsó percéig én jártam áruért. A kislányunk decemberben született, a legforgalmasabb időszakban. Két gyerekkel még bonyolultabb a bolt irányítása, ezért úgy döntöttünk, hogy felveszünk egy eladónőt. A fiatal anyukának is jól jött, neku szintén két gyereke van, akik mellett ő sem tudott volna állami munkahelyen dolgozni. Ám ez a beosztás pont megfelelt Szabinának. És mi is meg vagyunk elégedve vele. Szerencsére a férjem, Gabi is ügyesen árul, és szívesen van a boltban. Én hétvégén szoktak kimenni.
– Annak ellenére, hogy nem Nevetlenből származol, jól ismered az embereket.
– Igyekszünk odafigyelni az igényekre, tudom, ki mi iránt érdeklődik, legutóbb mit vásárolt, mire lehet szüksége, mennyi idős a gyermeke, mi való neki. Az elmúlt időszakban az emberek vásárlási kedve visszaesett. Óvoda sem volt, a gyerekeknek sem kellett annyi ruha… Viszont most, nyárra, ismét egyre gyakrabban kukkantanak be, hiszen a kinőtt ruhát már nem adhatja rá a gyermekére, és a felnőtteknek is kell egy-egy póló, szandál.
– Mire fektetitek a hangsúlyt?
– Megfizethető, minőségi és tartós cikkekre. Ez a három szempont a mérvadó számunkra.
Elegáns ruhákat nemigen hozok. A gyerekeink is ezekben a ruhákban járnak. Ha olyat választok, amit csak egyszer tud felvenni, aztán kinyúlik, kifakul, akkor annak hamar híre megy, és úgysem fog senki vásárolni tőlünk, ezért nem éri meg trükközni.
Igyekszünk középáras termékeket hozni, hogy mindenki számára megfizethető legyen. A vendégek egészen újszülöttkortól válogathatnak nálunk. Vásárolni nyugodtan kell, nem kapkodva, én senkit sem siettetek. Több mindent mutatok, ajánlok, hozzá illő darabokat, ami jól állna neki.
– Szeretnél még tanítani?
– Nagyszőlősön dolgoztam. A második baba „állta útját” annak, hogy visszamenjek az iskolába. Szeretek tanítani, egyelőre a sajátjaimat okítom, nevelgetem. De nagy szükségem van a kommunikációra, hogy legyen valami pörgés, beszélgessek az emberekkel, tegyek-vegyek, jöjjek-menjek. Most újabb három évem van, hogy kitaláljam, hogyan tovább. Addig is a boltot szépítgetjük, és itthon próbálok helytállni.
